- 19. fejezet - (Egy utolsó lélegzet/ 1. rész)

- Laura -

Kirohantam az épületből és a belváros sikátoros része felé futottam. Fejemben cikáztak a gondolatok, hogy vajon megölik-e a lányomat vagy sem. Ha most megtalálom Arit, akkor nem éli meg a holnapot. Rengeteget edzek, de érzem, hogy ez a futás nem tesz jót egyik részemnek sem. Átrohantam az úton, ahol kis híján elcsapott egy kocsit, de mindez engem mit sem érdekel, hiszen az egyetlen kicsi lányom veszélyben van. Befordultam az egyik sarkon, ahol valamivel könnyebb lett a zsebem. Na most Ross még idegesebb lesz, mivel kiesett a mobilom a zsebemből. Megpillantottam egy ismerős alakot és igyekeztem ennek hatására még gyorsabban haladni. Ari nem mozdult, csak állt ott, mint egy darab fa és a Sophie-t sem tartotta a közelében. Mereven nézett rám és várta, hogy odaérjek. Amint ez megtörtént kirúgta a lábam én pedig a földre esve levegőért kapkodtam. Beráncigált a sikátorba, majd onnan be egy omladozó ház tömbbe. A földre lökött, így megpillanthattam egy rozoga ajtó mögött az apró lila szívecskés cipő párocskát.
- Sophie! - kiáltom el magam, miközben felpattanok és berúgom az ajtót. Viszont Sophie nem volt ott, csak a cipői.
- Azt hiszed, hogy ilyen könnyen megtalálod? - lép mögém gonosz kacajjal Ari.
- Kérem vissza a lányomat! - sziszegem a fogaim között.
- Szerezd meg, ha tudod!


- Ross -


A kocsival igyekeztem átsuhanni a hatalmas forgalmon, ami nem igazán jött össze, ezért szinte kitépve a kocsiajtót szálltam ki a járműből. Messziről láttam, hogy a többiek is igyekeznek átjutni a dugón, de ez most a legkevésbé sem érdekelt, inkább elkezdtem rohanni. Az egyik saroknál megtaláltam Laura telefonját, így még inkább elkezdtem rohanni. Az első sikátorhoz érve körbenéztem, hátha látok valakit, de semmi. Legbelül viszont éreztem, hogy itt vannak, így hát bementem és befordultam az ajtó nélküli ház résen. Vettem egy mély levegőt még mielőtt tovább indultam volna és ahogy lépni készültem, valaki elkapta a karom. Idegesen kaptam hátra a fejem, de legnagyobb szerencsémre Ziva állt mögöttem. Tovább akartam indulni, azzal a tudattal, hogy fedez engem, de elém állt.
- Had öljem meg én - néz rám határozottan.
- Ziva ez az ember...
- Tudom mit tett. De miattam nem halott még, ezt rendbe kell hoznom!
- Itt leszek mögötted - teszem a vállára a kezét. Elindulunk és egy szoba mellett haladunk el, amiből sírás hallatszik ki. Zivára nézek, aki bólint, hogy törhetem az ajtót. Nem volt túl nehéz dolgom, mert a zsanérok már nem tartották a súlyos tárgyat túl erősen. A sarokban Sophie kuporgott, térdét szorosan magához szorítva. Szőke haja kócos volt, ruhája pedig több helyen szakadt, nyilván a ráncigálástól. szívem majd megszakadt, hogy így kell látnom az egyetlen kislányom. Odarohantam hozzá és ölbe vettem. Ziva szólt Tony-nak, aki a csapat többi tagjával együtt. Akartam nekik szólni, hogy vigyék innen Sophie-t egy biztonságosabb helyre, de egy hangos és szívbemarkoló női sikoly megakadályozott. Gibbs kezébe adtam a kis szőkeségem és a hang irányába rohantam. Berontottam egy hatalmas helyiségbe, ahol Laura támaszkodott szinte már összerogyva, a hasát fogva a falnak. Odasiettem hozzá és abban a pillanatban éppen hogy engem elkapva összeesett.

 Egy könnycseppet véltem felfedezni az arcán, ahogy lassan végigfolyik rajta. Hüvelykujjammal letöröltem és kiabáltam Tony-nak.
- Vigyétek őket a kórházba! Amint tudok én is megyek - állok fel a feleségem mellől.
- Te hova akarsz menni? - néz rám Gibbs.
- Még az épületben van.
Tony és McGee elvitték a lányokat, mi hárman pedig tovább mentünk. Fegyverrel a kezünkben, néhol gyors, néhol lassú léptekkel haladtunk. Egy alakot láttunk kirohanni a kijáraton. Utána futottunk és Ari már a tűzlétráról nézett le ránk. Egyből rászegeztük a fegyvert mind a hárman, de ő ezzel mit sem törődve nevetve dőlt a korlátnak.
- Tudod Ross, nagyon hasonlítasz Gibbs-re. Ő is ugyanilyen tehetetlen, ha a családjáról van szó - nevet gúnyosan. Ha nem Ziva lenne az, akinek le kéne lőnie, akkor már a fejében lenne a töltény.
- Hárman vagyunk ellened! Esélyed sincsen! - kiabál Ziva. - Lásd be Ari, vége van...
- Tényleg? - vonja fel a szemöldökét, majd csettent egyet. A tetőről fegyveresek bújnak elő és a célzó fény egy ügynökre mutat...