Hali emberek vissza tértem,csak egy kis időre elhagytam a tett színhelyét,de most (remélhetőleg még a héten) visszatérek egy új résszel,és egy új állandó szereplővel,aki nem más,mint Hanna Smith. 

Mivel állandó szereplő lesz,ezért a modulsávba is kifog kerülni,de ide is kiteszem.

Rövid ismertető: Hanna Ross-nak a húga (mert Ross elszökött a szüleitől még 15 éves korában). Hanna Washingtonba költözik,ahol Laura lakótársa lesz (mert Laura épp lakótársat keres,amikor Hanna a városba jön)

-5. fejezet-

-Ross-

Na jó valahogy közölnöm kéne a többiekkel,hogy mi történt Laurával. Nagyon aggódom érte,még ha ezt nem is nagyon értékeli. Lehet,hogy beleszerettem? Nem. Biztos vagyok benne,hogy nem. Vagy lehet,hogy mégis? Klassz, lehet,hogy bele szerettem a főnököm lányába. Vajon megöl,vagy kirúg miatta?
-Ross!-hallom gondolatmenetembe betörni Ziva hangját.
-Igen?-kérdezem úgy,mintha most keltem volna fel.
-Ki volt az? És mit akart?-kérdezett rá McGee arra a dologra,aminek magyarázatát egy olyan 5 perce már színezgetem a fejemben.
-Egy férfi hívott,és...-nyeletem egy nagyot
-És?-kérdezte egyszerre mindenki. Pontosabban majdnem mindenki. Gibbs nem szólt semmit,csak várta a válaszom.
-És azt mondta,hogy nála van Mary Gonzales.
-Mi? De mindketten meghaltak.-néz rám értetlenül Tony.
-De az a pasi azt hitte,hogy Andress Gonzales-sel beszél,és azt mondta,hogy nála van a felesége.
-Ha azt hiszi,hogy te vagy Andress,akkor ki lehet a lány,akit elrabolt?-kérdezi Abby,miközben a tekintetem fürkészi. Gondolom kiakar belőle olvasni valamit. Ahogy elnézem,ez sikerült is neki,mert ijedten hátra lépett egyet.-Ross! Ugye nem?-nyelt egy nagyot.
-Mi van? Miről beszél Abby?-értetlenkedik Tony.
-Laura-suttogom. Szerintem senki sem hallotta meg,mert mindenki Abby válaszára várt. Már kezdtem megnyugodni,amikor Gibbs tarkón vágott.
-Te szem elől tévesztetted a lányomat?!-kiabált rám.
-Sajnálom,de...-erre megint kaptam egy tockost.-Ezt meg miért kaptam?-kérdeztem.
-Csak azért,hogy tanuld meg,hogy soha ne kérj bocsánatot,az a gyengeség jele. És most nyögd ki végre,hogy hol van a kislányom!-emelte meg egy kicsit a hangját a magyarázat után.
-Azt én is nagyon szeretném tudni-vakarom meg zavarodottan a tarkómat.-Én is csak annyit tudok,hogy az a pasas elkapta.
-Akkor mire vártok még?! Keressétek Laurát!-adta ki a parancsot,majd elviharzott.

-Laura-

Hol vagyok? És egyáltalán mit keresek itt? Most az egyetlen amit tudok az az,hogy miért vagyok csurom víz. De ez az infó,most nem igazán segít rajtam. Valami pince szerűségben lehetek,de még mindig nem tudom,hogy miért vagyok itt. És mi ez a hatalmas csatazaj? Komolyan,Palmer nem csoszog ennyire.
-Mrs. Gonzales!-lép be egy ismeretlen férfi az ajtón. De vajon miről beszél? Marano vagyok nem Gonzales. És Mrs.? Itt valami nagyon nem oké. Talán bele kéne mennem a játékba.
-Igen?
-A férje értesítést kapott arról,hogy itt van.
-És miért is vagyok itt?
-Ön és a férje tartoznak nekünk. Tudja a fogyasztás és a terjesztés nem ugyanaz. És ha nem fizetnek...
-Akkor?
-A férjének már temetésre is gyűjtenie kell-emelt egy pisztolyt a fejemhez.
-Értem. És a férjem,hogy fizessen,ha nem tudja,hogy hol vagyok? Mármint pontosan.
-Honnan tudja,hogy nem mondtuk el neki?
-Ennyire még magát sem nézem hülyének. Bár kit tudja?-erre csak leguggolt mellém.
-Jobb lesz,ha vigyáz,hogy mit mond!-vág képen,majd feláll,és kimegy. Úgy 5 perc múlva visszajön a telefonommal a kezében,amit teljes erejéből hozzám vág.-Egy hívás-jelenti ki.
-De én sem tudom,hogy hol vagyok.
-Találjon ki valamit-nevet gonoszul,majd kimegy. Kicsit bénán,de sikerül a telefont a fülemhez közel tenni (mivel megvagyok kötözve). Majd az első számot,ami a névjegyzékemben van próbáltam beütni,ez sikerült is,csak azt nem tudtam,hogy kit hívok éppen. Kicsöng. Na eddig ez a legjobb hír,már csak fel kéne vennie valakinek. És csodák csodája fel is vette valaki.
-Igen?-szól bele valaki a telefonba. Szerintem Ross az,de nem biztos.
-Ross?-kérdezek rá.
-Laura? Merre vagy? Akkor nem téged kaptak el?
-Igen. Nem tudom. És te honnan tudod,hogy elkaptak? Mindegy,nem érdekel. Szólj McGee-nek,hogy nyomozza le a telefonom,hogy pontosan merre vagyok! De addig muszáj tartanunk a vonalat.
-3 perc-kiabál be az az IQ bajnok,aki elkapott.
-Ez ki volt?
-Az a paraszt,aki... Tudod mit? Nem fontos,csak gyorsan találjatok meg,mert különben lehet,hogy ez lesz hivatalosan az első és egyben utolsó közös küldetésünk.
-McGee már keres. Ne aggódj!-nyugtatgatott.-McGee MEDDIG TART MÉG MEGTALÁLNI?!-kezdett el ordítani Timmel.
-Ross nyugodj meg!-kezdtem el most én nyugtatgatni
-Ne haragudj! Csak annyira féltelek,mert sze...
-Ennyi. Vége-rohan be az ajtón az az elmeháborodott,és kikapja a telefont a kezemből,majd ismét kimegy.
Klassz. Most nem tudom,hogy McGee megtalált e? És Ross vajon mit akart mondani? Mondjuk,most már mindegy,mert ha Tim nem talált meg,akkor úgyis vége van.

-Ross-

Letette. Vagy ha nem ő,akkor valaki más.
-McGee megtaláltad?
-A pontos cím nincs meg,de valahol a milliomos negyedben van.
-Az már valami,de még mindig nem elég. Az a városrész hatalmas.
-Három házra csökkentettem le a területet.
-Akkor meg mire várunk még?-jön le Gibbs a lépcsőn.
Erre mindenki felkapta a cuccát,és a lifthez rohant. Mikor leértünk a kocsikhoz, Tony és McGee sikeresen összevesztek azon,hogy ki vezessen.
-Zöldfülű te biztos nem vezetsz-veszi ki Tony McGee kezéből a kocsikulcsot.
-Mért is nem vezethetek?
-Mert nem vért takarítani akarunk odamenni-válaszoltam,és kikaptam Tony kezéből a kulcsot,és beültem. A kocsiban a többiek beszéltek hozzám,de nem igazán figyeltem,mert így is,mint az őrült úgy hajtottam. Mikor oda értünk három ház közül kellett választanunk,hogy melyiket kutassuk át előbb. Míg a többiek próbáltak döntésre jutni,addig én elindultam ösztönösen a középső ház felé. Nem szokásom a főnök nélkül dönteni,de ő is mindig az ösztöneit követi. Beléptem a házba,a többiek pedig utánam.
-Ross eldöntötte,hogy melyik házat nézzük át először. És most?-kérdezi Ziva.
-Először is, középre indultam,mert a McGee által megjelölt területnek,vagyis a három háznak ez a középpontja. Tehát nagy valószínűséggel itt van Laura. Másodszor pedig,szerintem a pincébe kéne lemenni,mert mikor beszéltem vele telefonon nagyon rossz volt a térereje-magyarázom,majd leindulok,mintha pontosan tudnám mit csinálok. A többiek jöttek utánam,de látszott rajtuk,hogy nem igazán tudták elkapni a gondolatmenetem fonalát. Mielőtt még a lépcső aljához értem volna elővettem a fegyverem,és úgy mentem egyre lejjebb. Mikor leértem láttam,hogy egy pasas áll Laura előtt,és rászegezi a pisztolyát. Erre elkiáltottam magam,hogy:
-NCIS KEZEKET FEL!-de a pasi nem csinált semmit,csak a képembe röhögött,és így szólt.
-Vagy különben?-és Laura mellé guggolt,nyomott egy csókot az arcára,majd a fejéhez emelte a fegyvert.-Még egy lépés,és a lány meghal!-fenyegetőzik-Egyébként kit tisztelhetek a hidrogénben?-néz rám gonosz mosollyal az arcán.
-Ross Lynch különleges ügynök,de magának ismerősebb lehet az Andress Gonzales név. Mert én vettem fel, amikor hívta. Sőt a mellette ülő nő is különleges ügynök.-mutatok Laurára,aki elkezdett a kezével mutogatni maga mellett,ezzel jelezve,hogy sikerült kiszabadulnia. Bólintott,hogy lőjek,és én meg is tettem,de szándékosan a pasi mellé lőttem a falba.A pasas összerezzent,és elejtette a kezében lévő fegyvert,amit Laura egyből felkapott és rászegezte.
-Tudja...Jogában áll hallgatni,minden,amit mond felhasználható ön ellen-nevet Laura.A csapat többi tagja lerohan,bilincs meg minden ami kell,már rajta van a férfin. Én gyorsan elteszem a fegyverem, és Laurához rohanok. Megöleljük egymást,de én csak annyit tudok kinyögni,hogy:
-Már azt hittem,hogy elveszítelek-súgom a fülébe.
-Már azt hittem,hogy elveszítesz- súgja vissza. Erre eltávolodunk egymástól,de csak egy pillanatra,mert után megcsókoltam. De mi üthetett belém? Lehet,hogy még is szeretem?

-Ohohoo-nevet hülye hangokat kiadva Tony,miközben ránk néz.
-Ziva, Dinozzo vigyétek ki!-mutatott Gibbs az el rablóra.
-Igen főnök-rántotta fel Tony az említett személyt,majd kivezették.
-Gibbs?-kérdezem kicsit ijedten,hisz mégiscsak a lányát smároltam le.
-Most erősen gondolkozok azon,hogy mi legyen veletek. Meg is van. Laura kivagy rúgva!-fordul a lányához.
-Ezt nem engedhetem! Inkább rúgj ki engem-mondtam határozottan.
-Ross mit művelsz?-néz rám kérdőn.
-Nem hagyom,hogy fel add az álmodat-nézek rá.
-Rendben Ross kérem a jelvényedet-néz rám Gibbs,én meg a kezébe nyomom a jelvényem.
-Csak annyit akartam mondani a telefonban,hogy SZERETLEK-súgom Laura fülébe,majd elviharzok.

Please

Még nem résszel érkeztem,(de ma még az is felkerül) hanem lenne egy kérésem. Szavazni kéne rám a legjobb író kategóriában ennek a blognak a modulsávjában:
http://directionerekide.blogspot.hu/

Nagyon sokat jelentene nekem,ha rám szavaznátok. Előre is köszönöm a szavazatokat =)

-4.fejezet-

-Laura-

Már csak a házi őrizet hiányzott az életemből.Főleg,hogy Ross fog rám vigyázni,nem mintha szükségem lenne a figyelmére.Azt sem tudom felfogni,hogy apu min bukott ki ennyire.Most komolyan.Hogy lehet valaki ennyire...áh nem is érdekel.Csak valahogy bírjam ki Ross-al,és...Ez kopogás volt?Igen tuti,hogy az volt,és szinte biztos,hogy ő az.Ki kéne nyitnom az ajtót,de olyan jó itt feküdni a földön és gondolkodni.De ez a dörömbölés egyre hangosabb,úgyhogy inkább beengedem.Feltápászkodtam a földről,és az ajtóhoz ballagtam.
-Gyere be-nyitottam ajtót
-Kösz-lépett be-Amúgy mit csináltál ilyen sokáig?-vonta fel a szemöldökét
-Csak gondolkodtam-tudtam le gyorsan
-Matrac,vagy valami?-néz rám értetlenül
-Vagy a föld,vagy a mellettem lévő hely a franciaágyon-mutattam végig a lehetőségeken
-Rugdosódsz az ágyban?-néz rám
-Nem tudok róla-vonok vállat
-Akkor jó-dőlt be az ágyba
-Ezek szerint nem a földön alszol?-néztem rá mosolyogva,de közben nagyon,de nagyon reménykedtem abban,hogy az mondja,hogy "De Laura ez csak természetes.Még jó,hogy a földön alszok."
-Nem.Miért talán félsz tőlem?-nevet
-Dehogy,csak...
-Csak mi?
-Tudod mit?Nem érdekes.Ha valami kell szolgáld ki magad.Kaja és ütcsi a hűtőben,és én megyek előbb lezuhanyozni-mutattam először a konyha,majd a fürdőszoba felé
-Nekem mindegy-bámulta a plafont
-Remélem nem találsz még egy olyan szép üzenetet a plafonon,mint múltkor-nevetek
-Hát azt én is remélem-fürkészte tovább a plafont.Valami olyan fura benne.Nem ilyen szokott lenni.Még a perverziót sem látom a tekintetében,pedig az a nélkül is benne van neki,hogy mellette aludnék.De nem is nagyon érdekel.Na jó egy picit mégis,de nem foglalkozok vele.Inkább elmegyek lezuhanyozni.Nem szóltam Ross-nak,hogy merre megyek,csak elindultam.
-Te mégis hova készülsz?-néz rám felvont szemöldökkel
-Zuhanyozni.
-Nélkülem?Mi van,ha valami bajod esik?Engem Gibbs akkor kicsinál.
-Az engem hol érdekel,hogy az apám mit csinál veled?Nélküled megyek zuhanyozni,és kész.-jelentettem ki,majd berohantam a fürdőbe,és kulcsra zártam az ajtót.Gyorsan lezuhanyoztam,majd fogat mostam,csak a szokásos.Mikor kimentem Ross abban a pillanatban viharzott be a fürdőbe.Már vagy fél órája bent volt. Gondoltam bekopogok,hogy jól van e.Ekkor meghallottam,hogy kiabál.
-Laura!A sporttáskámban van a fogkefém.Ide hoznád?
-Persze-kiabáltam vissza,majd a táskájához léptem.Kivettem a fogkefét,és bekopogtam a fürdőbe.Ajtót nyitott,és kikapta a kezemből a fogkefét
-Köszi-mosolygott-Nem gond,ha nyitott ajtónál mosok fogat ugye?Mert már kezdek fulladozni a női-férfi illatú gőzben-vakarta meg a tarkóját.
-Csak nyugodtan-mondtam,majd kimentem.Gondoltam addig,amíg Ross tollászkodik megcsinálom az ágyat.
-Ross!-kiabálok,de nem hall.Oda megyek a fürdő ajtóhoz,és onnan is bepróbálkozok.-Ross!

-Igen?-mondja kicsit furán,mert benne van a fogkefe a szájában
-Milyen színű ágyneműre pályázol?-kérdem nevetve
-Ha van sárgára-mondja,még mindig ugyanúgy.
-Oks-bólintok,majd megyek vissza a szobába.Elkezdek a szekrényben kutatni,úgy 5 perc múlva meg is találom a keresett színt.Elindulok vissza felé,mikor beérek a szobába Ross már az ágyon ült,és egy fénykép albumot lapozgatott.,közben pedig jókat nevetett...nos, rajtam.
-Mi szépet találtál Rossy-megyek be nevetve,majd leülök mellé.
-Nagyon aranyos voltál-nézegeti tovább a képeket
-Ezzel most arra célzol,hogy már nem vagyok az?-nézek rá karba tett kézzel
-Pontosan.-erősíti meg előbbi utalását.
-Akkor most milyen vagyok?-vontam fel a szemöldököm
-Nos...Okos,erős,ügyes...
-Folytasd csak-mosolygok,mire rám néz
-Vicces...Gyönyörű és...
-És mi?
-Csodálatos-végig simítja az arcom,majd megcsókol.A hátamra dönt,és fölém mászik... (nem szándékozom leírni a szobában történteket,szerintem mindenki eltudja képzelni magának,aki akarja-szerzői megjegyzés-)


-Reggel-

Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Felvettem az ágy mellől és beleszóltam.
-Igen?
-Laura!Mégis csak szükség lenne rátok-hallom apa hangját a telefonba
-Rendben-tudtam le gyorsan a telefonálást,és vissza dőltem Ross mellkasára.Várjunk csak!Ross mellkasára? Ez így nagyon nem okés. Vajon mit csinálhattunk?Totál homály a tegnap este.
-Ross!-mondtam elég halkan,de nem reagált.Ezért a kicsit magasabb hangerőt is kipróbáltam.-Ross!Kelj fel!
-Mi van?-néz rám kómásan
-Apa azt üzeni,hogy szüksége lenne ránk.
-Jó.-húzta a fejére a takarót
-Mármint most!-húzom le a fejéről az előbb rá tett tárgyat.Gyorsan belebújtam a köntösömbe,és kiszaladtam a fürdőbe emberi külsőt varázsolni magamnak.Ez persze nem könnyű munka,de valahogy mindig sikerül. Persze az is igaz,hogy ilyen nyúzottan még sosem keltem.Csodálom,hogy tükör nem tört össze,mikor belenéztem.Na mindegy a lényeg,hogy elvégeztem a szokásos kis reggeli rituálém,aztán rohantam a szekrényemhez,és kiválasztottam egy egyszerű fekete nadrágot,egy piros ujjatlan felsővel és piros tornacipővel. Közben Ross beviharzott a fürdőbe,és úgy 10 perc múlva már kint is volt,útra készen.
-Indulhatunk?-jött kicsit közelebb,de amolyan "tartsuk meg a 3 lépés távolságot" módon. Beszálltunk a kocsiba,de bár ne tettük volna.Olyan nagy és kínos csend volt,hogy az leírhatatlan.Egyszer csak Ross erőt vett magán kinyögött egy majdnem értelmes mondatot.
-Laura!A tegnap este kapcsán...-vakarta meg a tarkóját
-Nem igazán emlékszem sok mindenre,de abban sem vagyok biztos,hogy szeretnék.-meredtem az útra
-Akkor...Barátok?
-Társak.
-Akkor ez az egész...
-Mintha meg sem történt volna-ezután a kijelentésem után persze megint nagyon nagy lett a csönd. Bementünk egy-egy kávéért a kávézóba,majd vissza a kocsiba,és be az ügynökségre.Minél többet ittam a kávémból,annál jobban tértek vissza az emlékeim az estéről.Szinte biztos voltam benne,hogy puszta gyengeségből feküdtem le vele,de már semmit sem tudok.Talán érzek valamit Ross iránt?Biztos,hogy nem. Nagy gondolkodásom közepette meg is érkeztünk.Mikor kiléptünk a liftből,szó szerint vágni lehetett volna közöttünk a feszültséget,és ez nem csak nekem tűnt fel.
-Sziasztok!Minden oké?-szegezte egyből nekem a kérdést Ziva
-Igen!-vágtuk rá egyszerre Ross-al,mire Ziva azt a tipikus "azt hiszed ennyivel megúszod?" fejet vágott.
-Áh megérkeztetek?-jön oda apa.Már csak ő kellett a fejemben lévő cirkuszba.Imádom meg minden,de ezután a kocsis dolog után,az éjszakáról nem is beszélve...Szóval nem igazán vágytam a társaságára.Észbe se kaptam,és már ment is volna tovább,de hirtelen megtorpant-Két feladat van.Az egyikőtök Tony-val megy behozni egy gyanúsítottat,a másik pedig Zivával megy kihallgatásra,vagy harmadik variáns együtt mentek kihallgatni.
-Én Zivával megyek-mondtam szinte rögtön,ahogy apa befejezte a választási lehetőségek felvázolását.
-Na gyere kölyök-vágta hasba Tony Ross-ot (persze csak gyengén)
-Ember!Ne hívj kölyöknek!
Mi Zivával,már nem bírtuk azt a sok hülyeséget,ezért elindultunk a kihallgatószobák felé.Sikeresen odaértünk,de még mielőtt bemehettem volna Ziva megkérdezte azt,amit nem akartam neki elárulni.
-Mi volt ez az egész?
-Nem tudom miről beszélsz-próbálok kibújni a kérdés alól
-Te valamit titkolsz.Ami nem is lenne baj,de azt nem értem,hogy miért előlem titkolod.Nekem mindent elmondhatsz,és ezt te is tudod.De akkor miért nem mondod el?(tudni kell Ziváról,hogy ha arról van szó,hogy nem mondok el neki valamit,addig nem hagy békén,amíg el nem mondom)Talán nem bízol...
-Lefeküdtem Ross-al.-hadartam el gyorsan,mert már nagyon idegesített.
-MI?!
-Nagyon szépen kérlek,hogy ne keljen elismételnem.
-Laura Marie Marano...akkor most te és Ross...
-Nem vagyunk együtt.-jelentem ki magabiztosan
-Barátok vagytok-néz rám furán
-Társak.-fejeztem be a beszélgetést,és bementem a kihallgatóterembe.Mikor megláttam azt a személyt,aki ott ült,egyből felismertem.Tom.Remélem ő nem ismer fel.Egy pillanatra kitoltam Zivát a teremből.
-Mi van már?-nézett rám kérdőn
-Ez Tom.Jason legjobb barátja.És tudni kell róla,hogy nagyon jól hazudik.Azaz had beszéljek vele én.-zártam rövidre a témát.
-Biztos vagy benne?
-Csak én tudom kiszedni belőle,amit akarok.
-Akkor az üveg másik oldalán leszek-mondta,mire én bólintottam,és bementem.
Leültem Tommal szembe.Ő rám se nézett,csak annyira pillantott rám,hogy megállapítsa,hogy nő vagyok.
-Hölgyem esküszöm,nem csináltam semmit.Az áldozatot is csak...
-Figyelj!Engem nem érdekel a fejben jól megfogalmazott hazugságod.-jelentettem ki hidegen
-Ez a hang...ez a kéz...olyan ismerős-de még mindig nem nézett rám-Laura?
-Igen.
-Addig nem mondok semmit,amíg hallanak az üveg másik felén.-csak intettem,a másik oldalon pedig kikapcsolták a hangot.
-Mikor találkoztál utoljára Jason-nel?-néztem rá
-Januárban.
-Neked szerezte a fegyvereket?
-Talán igen,talán nem-erre én csak az asztalra csaptam,és felpattantam
-Most igen?Vagy nem?-ordítottam
-Jól van,jól van.Igen.A banda amihez tartozok.Nekik kellett.
-És mégis minek?
-Drogot árulnak.
-Ha ők is akkor te is.Tovább!-de nem folytatta-Tovább!-kiabáltam rá
-Ha valaki nem fizetett helyben,az haladékot a kapott.És aki még akkor sem fizetett,azt megölték.
-A tengerészet fegyvereivel.Bátrak vagytok.
-Mért is?
-Mert azok a fegyverek számon vannak tartva.Nem emlékszel,hogy pontosan mikor láttad utoljára Jason-t?
-Január eleje 7-8-9 talán.
-Tudsz valamit a kirúgásáról?
-Kirúgták?
-Ezek szerinte nem tudsz semmit.Akkor azt áruld el Tom,hogy mikor volt utoljára fegyverrendelés Jason felé.
-Úgy 3 hete.
-És mire lenne képes az a bizonyos bandavezér a fegyverekért.Mondjuk ölne érte?
-Ő biztosan nem ölne,de az emberei igen.
-Nevet.
-Mit?
-A nevét!Mond el! Most!-kiabáltam rá
-Rodrigez.
-Milyen Rodrigez?
-Francesco.
-Szerencséd.-sétáltam ki a szobából.


-Ross-

Laura nagyon el akar kerülni.Mondjuk nem csodálom.De miért is kellett lefeküdnöm vele?Na erre még én magam se tudom a választ.
-Valami baj van Ross?-kérdezi Tony,miközben az utat kémleli
-Nem.Vagyis nem tudom.
-Bizonytalan...Egy nő van a dologban?
-Nem egy nő,hanem a nő.Méghozzá Laura.
-Te belezúgtál Gibbs lányába?Mert akkor muszáj megkérdeznem,hogy mekkora koszorút vegyek neked a sírodra.
-A lehető legnagyobbat.És szép temetést szeretnék.De amúgy nem zúgtam bele Laurába.Vagy nem is tudom.
-Akkor minek a koszorú?-erre nem mondtam semmit,csak sóhajtottam.-Te lefeküdtél Laurával?
-Pillanatnyi gyengeség.-vágtam rá egyből.-Ha az én helyemben lettél volna te mit tettél volna?
-Héj,nem azt mondom,hogy ha én te lennék,akkor nem ugyan ezt csináltam volna.Csak,hogy én nem te vagyok.És te most nagy bajban vagy.Ezt az egész ügyet pedig neked és Laurának megoldanotok.
-Tudom.De mint látod,nem igazán hajlandó velem beszélni.-túrtam a hajamba
-Értem a problémád,de te...-ekkor csörgött a telefonja-Felvennéd?
-Persze.-bólintottam,majd a fülemhez emeltem a telefont.-Igen?-szóltam bele.
-Ross?-hallom Laura hangját a telefonba,de még mielőtt válaszolhattam volna újra megszólalt-Kérlek add oda a telefont Dinozzo-nak!-én csak átadtam a telefont,és arcomat a kezembe temettem. Nem tudom,miért zavar ennyire ez az egész.Talán érzek valamit Laura iránt?Nem,ez kizárt.A magamban töltött vívódás közben Tony befejezte a telefonálást.
-Na?-nézek rá értetlenül.
-Utána kell néznünk,valami Francesco Rodrigeznek.-erre persze én,még értetlenebb fejet vágtam-Egy banda vezér.-világosított fel.Ez után több infóra nem is volt szükségem,ezért csak simán bámultam ki az ablakon,amikor láttam valami nagyon furcsát.
-Tony állj meg!-szóltam neki.
-Mi van?
-Az erdőben láttam egy felakasztott ember alakot.
-Mikor?
-Mivel,csak most szólok,azért nagyon valószínű,hogy a beszélgetésünk előtt pár perccel.
-Rendben nézzük meg.-bólint.Kiszálltunk a kocsiból,és elindultunk az erdő felé.Mikor odaértünk egyből kiszúrtuk a két felakasztott embert.-Hívd...nos mindegy,hogy kit,csak valakit hívj!-utasított Tony,miközben a hullákra nézett.Én meg felhívtam az első számot amit megtaláltam.Azaz Laurát.
-Ross?-hallom meg a hangját.-Most nagyon nem alkalmas az időpont,mert...
-Találtunk két felakasztott embert.Az autópálya kerülőútja melletti erdőben.
-Máris megyünk!-mondja kicsit,olyan fájós hangon.Letettük a telefont,és egy 20 perc múlva,már kint is volt mindenki a helyszínen.Nem tudom mit csinált Laura,amikor beszéltünk,de amikor megláttam,már kezdtem sejteni.A szája fel volt egy kicsit repedve,és egy kicsit sántikál.Na jó nagyon sántikált.
-Veled meg mi történt?-szaladok oda hozzá,és reflex szerűen megölelem.Persze mind a ketten gyorsan kapcsolunk,és így még sikerült elengednem,még mielőtt bárki bármit sejtett volna.
-Öm...Kik az áldozatok?-kérdezi kicsit zavartan
-Egy 18-20 év körüli nő,és egy ugyan ennyi idős férfi-jön oda hozzánk Doki
-Na jó,elmondom mit teszünk.-jön oda Gibbs is-Ti ketten visszamentek Dokival és Palmerrel-mutatott végig rajtam és Laurán.
-Nincs B lehetőség?-néz Laura reménykedően az apjára-Vagy esetleg C,vagy D?
-Nincs.Egy csapat vagytok,és vagy bementek az irodába,vagy...
-Vagy mi?-csillan fel a szeme
-Vagy vissza a házi őrizetbe.-fejezi be,majd elmegy.Gondolom tudta,hogy úgy is az irodát választjuk.
Kénytelenek voltunk beletörődni sorsunkba.Elindultunk a kocsihoz,ahol Palmer berakta a holttesteket hátra,majd mindenki beszállt előre.Vagyis majdnem mindenki,mert Laura már nem fért be.
-Laura drága!Vagy hátra mész új barátainkhoz,vagy beülsz Ross ölébe-vázolja fel a lehetőségeket Doki.(mert Palmer vezet,Doki meg nem az az ölbe veszem a lányokat típus)
-Vagy sétálhatnák is!-jelenti be Laura
-Tudod,milyen messze van az ügynökség?-vonom fel a szemöldököm
-Időm,mint a tenger.-mosolyog
-De az eső is mindjárt el...-de már késő volt.Az eső úgy elkezdett szakadni,mintha dézsából öntenék.-Ered-fejezem be nevetve a mondatom-Biztos nem jössz?
-Biztos.Egy kis eső még nem ártott meg senkinek-vont vállat.Ekkor elkezdett dörögni az ég,amire egy kicsit összerezzent-Mielőtt megkérdeznéd.Igen teljesen biztos vagyok a döntésemben.
-Te tudod.-csuktam be az ajtót,és néztem,ahogy Laura elindul szakadó esőben.
Úgy 20 perc múlva már az irodában is voltam,de Laurának ez egy 1 óra alatt sem sikerült.Először nevettem ezen,majd eszembe jutott a plafonra írt üzenet.Gyorsan leszaladtam a kocsimhoz,és elindultam azon az úton,amelyiken Laura elindult.Végig mentem az egész úton,de sehol sem láttam.Visszamentem az irodába,hátha másik úton jött,és már vissza ért.De nem volt ott,ellentétben a csapat többi tagjával.Amint beértem,mindenki észre vette ijedt,aggódó tekintetem.
-Minden rendben?-néz rám Ziva
-Nem igazán.-válaszolom-Hacsak Laura nem veletek ment-nevetek fel keservesen.
-Úgy volt,hogy veletek megy.-jön oda Gibbs,és ugyan arcán nem,de hangján nagyon is hallatszik az aggodalom.
-Az úgy történt,hogy Laura gyalog akart vissza jönni,mert nem volt elég hely a kocsiban.-hadartam el-És már mindenhol kerestem,de sehol sem láttam.-mondtam,már rendes hangsebességben.
-GIIIIIIBBS!-szalad oda hozzánk Abby-Tudom ki ölte meg,azt a két szerencsétlent.Vagyis azt tudom,hogy ki nem ölte meg őket.Ja meg azt is tudom,hogy kik ők.
-Akkor először azt mond.-nyugtatja Gibbs a hiperaktív Abby-t
-Ők ketten Mary és Andress Gonzales.Egy fiatal drogdíler házaspár.Akik,csak úgy megjegyezném,hogy annak Francesco Rodrigeznek dolgoztak.
-És ki nem ölhette meg őket?-néz értetlenül Tony
-A megbízó.Azaz Francesco.
-Miért is?-kérdezgeti még mindig.
-Azért drága Tony,mert ilyenkor ő nem felakasztatja az embereket,hanem fejbe löveti.-magyarázta Abby Tony-nak,aki úgy tett,mintha értené,amit mondanak neki.-És most mindenki jöjjön utánam-intett a lift felé.Mi meg,mint a jó gyerekek követtük.Lent Abby valamit éppen magyarázott,már vagy 5 perce,de nem igazán figyeltem,végig azon töprengtem,hogy Laura merre lehet.Mindenki azt mondta,hogy biztosan hazament átöltözni,mert valószínű,hogy bőrig ázott.De nagyon aggódom érte,remélem nem esett neki semmi baja.
-Ross!-csettintget a szemem előtt Abby.
-Igen?
-Figyelsz te rám egyáltalán?-ráncolta össze a szemöldökét-Én itt éppen...-ekkor telefon csörgést hallottunk.
-Nem az enyém.-állítja rögtön Tony
-De nem is az enyém csörög-vágja rá Ziva
-Az én telefonom fent van az asztalomon-állítja McGee
-Az enyém rezgőn van-nyúl Gibbs a zsebébe
-Az én kis drágám a pulton van-mutat Abby a pulton lévő mobilra.
-Rám se nézzetek,nem az enyém-emeltem fel a kezem védekezésképp.
-Akkor kié?-néz körbe McGee,majd a bizonyítékokkal teli asztalra mutat.
-Az ki telefonja?-kérdez rá Ziva
-Andress Gonzales-é.De valakinek fel kéne vennie.-jelenti ki,majd csak azt veszem észre,hogy mindenki tekintete rám szegeződik.
-Jól van na.-veszem a kezembe a telefont,és felveszem.-Igen?
-Mr.Gonzales nálunk van a felesége.
-A feleségem?-játszom a szerepem-Letudná írni,hogy hogy néz ki?
-Barna haj,alul kicsit szőkített.Barna szem.150 magas lehet,vagy párcentivel magasabb.Kicsit mogorva. Fekete-piros szerelésben van. Ja és jelenleg csurom víz.-ekkor már tudtam,hogy biztosan Lauráról beszél.De nem zökkenhettem ki a szerepemből.-Nem hiszem el.Küldjön róla egy képet!
-Rendben.Pár perc és érkezik.-jelentette ki.
-Várjon merre van?-próbálkoztam be.
-Arra ne is számítson,hogy elmondom.-nevet a telefonba,majd letette.
-Mi van?Ki volt az?-ugrált körülöttem Abby
-Nem tudom.És várj egy percet!-intettem nyugalomra a hiperaktív microbiológust.Ebben a pillanatban meg is érkezett a kép.És tényleg Laura volt rajta.Ez nem lehet.Csak ne essen semmi baja...

-3.fejezet-

"-Laura én annyira sajnálom-mondta Ross,mire én már biztosra vettem,hogy aki ott fekszik holtan az..."

Az Jason.De nem akartam elhinni.
-Az nem lehet!Egyszerűen nem!Lehetetlen!- borultam Ross karjaiba zokogva
-Sajnálom Laura,de Jason az-erősíti meg gyanúmat Ross,és erősen magához ölel.Nem tudom mi ütött belém,de nagyon jó érzés volt,mikor Ross magához szorított.De ez bizonyára csak a tudat miatt,hogy Jason nincs többé velem.
-Oda jönnél velem?-kérdeztem
-Persze.
-De az előbbi,meg sem történt-nézek rá és reménykedek,hogy ő is ezt akarja
-A számból vetted ki a szót-vágja rá egyből.Majd oda mentünk.De amit láttam,az meghaladja a tűrő képességem.

De sírni nem mertem,még egyszer nem.Be kell bizonyítanom apának,hogy alkalmas vagyok a feladatra,megtudom csinálni.És ha ehhez az kell,hogy egy érzéketlen senki legyek,aki képtelen sírni,akkor az leszek.Letöröltem az előző sírásomból maradt könnycseppeket az arcomról.Majd közelebb mentem a holttesthez.Felvettem a gumikesztyűm és elkezdtem alaposan átvizsgálni a test környezetét.Néha-néha ránéztem a...nos rá.És többször el is gondolkodtam.Eszembe jutottak az emlékek.Már majdnem legördült egy könnycsepp az arcomon,de ekkor Dokit hallottam meg a hátam mögött beszélni apával.
-Már két hete itt fekszik.
-Két hete?De akkor miért nem tűnt fel senkinek,hogy eltűnt.Úgy értem még Laura sem hiányolta...
-Mert kaptam tőle egy levelet,amiben azt írta,hogy egy hónap múlvára kapott eltávot.És a levél pontosan két hete keltezett.-kapcsolódtam a beszélgetésbe,halál komoly fejjel
-De akkor mit keres itt?-néz rám tágra nyílt szemekkel apa,mert ahhoz van hozzá szokva,hogy Jason mindig mellettem volt,és mindent elmondott nekem.De ezek szerint nem így volt.
-Biztosan hazudott a hol létéről-jelentettem ki úgy,mintha ez totál természetes dolog lenne,de belül iszonyatosan fájt ezt feltételezni róla.
-Laura.Minden rendben?-szegezte nekem a kérdést apa
-Persze főnök.Miért ne lenne?-kérdeztem vissza,de a választ nem vártam meg,hanem inkább vissza mentem nyomokat keresni.Óvatosan megfordítottam James fejét(mert már le lett fényképezve úgy,ahogy megtalálták)és egy rúzs foltot fedeztem fel a nyakán.A szívem persze majd meg szakadt,de azért fogtam a nyakamban lógó fényképezőgépet és lefotóztam a rúzs foltot.Majd egy kis tartóban lévő fül piszkáló szerű valamivel leszedtem egy keveset a rúzsból,és eltettem egy kis nyomtartó zacskóba.Majd oda kiabáltam Dokinak és Palmer-nek
-Jöhettek-kiabáltam,mire Palmer bezsákolta a testet és berakta a kocsiba.
-Minden oké?-jön oda mellém Ziva
-Úgy nézek ki?-kérdeztem vissza
-Bocs ez hülye kérdés volt-nevetett fel keservesen.-Ugye nem akarsz részt venni a nyomozásban?-húzza föl a szemöldökét
-De igen.És higgy nekem jól fogok jönni.Hisz nagyon sok mindent tudok az áldozatról.Na meg persze nem akarom elszúrni az esélyem.
-Te tudod...de én a helyedben ne...
-Tudott mit Ziva!Szeretlek,mert te állsz hozzám a legközelebb a csapatból,de még neked sem tűröm el,hogy megmondd mit tegyek.Szóval nem vagy a helyemben,de ne is akarj abban lenni!-vágtam hozzá a szavakat Ziva fejéhez,majd elrohantam.De persze csak a kocsiig jutottam,mert ma még azért szeretnék vissza érni.Elindultunk,de az út a gondolkodás közben nem tűnt olyan hosszúnak,mint idefelé jövet.Amint visszaértünk Abby a nyakamba ugrott.
-Jaj Laura én annyira sajnálom,én...
-Abby légyszíves vizsgáld meg ezt a rúzst-adtam a kezébe a zacskót.
-Rendben.-mondta majd elkezdett a lift felé sétálni,de még egy kérdésre vissza fordult.-Laura minden rendben van?
-Miért kérdezi tőlem ezt mindenki?!Persze,hogy nincs rendben,de még is mit vártok tőlem?!Boruljak a földre és hisztizzek,mint egy kislány akitől elvették a cukorkáját,vagy a kedvenc babáját?!-keltem ki magamból. Abby csak elment én meg,mintha mi se történt volna elkezdtem átnézni a seregnél lévő személyes adatait,mert ezzel lettem megbízva.Nem tudtam igazán arra koncentrálni,amit csináltam,de valamin megakadt a szemem miközben néztem.
Teljes név: Jason Mark Jons (úgy tudtam,hogy a középső neve Mitchel. Legalábbis nekem ezt mondta)
Születési év: 1991. május 30. (na ez meg a másik,mert szerintem nem mindegy,hogy az ember 1992. október 22.-én születik,vagy 1991.május 30.-án)
De ami a legjobban megcsapott az az,amit a +megjegyzésben láttam.
Jason Mark Jons-nak felesége és 3 gyereke van.
Nem állt szándékomban még lejjebb tekerni,de már kezdtem nagyon kíváncsi lenni.
2014. január 13.-án elküldték a tengerészettől fegyver visszaélés gyanújával.
Ezek után csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejemben.Miért hazudott nekem Jason...szinte mindenről?És miért nem szólt arról,hogy felesége és 3 gyereke van?És mi az,hogy már januárban kirúgták?Most március van.A levél amit kaptam tőle 2 hete keltezett.Ez sehogy sem jön össze.
-Talált valaki valamit?-jött oda hozzánk apa,majd be kapcsolta a vetítőt.Mire mindenki a tábla felé nézett.
-Igen!-kiált fel Tony
-El is mondod még ma Dinozzo!-förmed rá apu
-Persze főnök.Nos az áldozat bankszámláját néztem át,amiről pontosan 3 hete eltűnt az összes pénz.Egy Colorado állambeli kisvárosban vették le a teljes összeget egyben.
-Remek,legalább már van valamink.Laura te találtál valamit?
-Igen.Január 13-án kirúgták a tengerészettől fegyver visszaélési gyanúval.
-Fegyver visszaélés?-néz tágra nyílt szemekkel Ziva
-Van még más is.Értesíteni kéne a családot.
-Milyen családot?A szülei halottak,te meg már tudsz róla-néz rám kérdőm McGee.
-A feleségét és a gyerekeit kell értesíteni,hátha tudnak valamit az áldozatról.
-Feleség és...azt mondtad gyerekek?-kérdi apa
-Igen és 3 gyerek.
-Akkor te és Ross behozzátok őket.-adja ki a parancsot
Megkapjuk a címet és elindulunk.A kocsiban nagy a csend...túl nagy.Egyszer csak Ross megszólal.
-Minden oké?
-Ne kezd már te is-forgattam a szemeim
-Akkor kérdezek mást-nevetett
-De jó nekem-nevettem fel én is
-Ugye nem tudtad,hogy felesége és gyerekei vannak?-fordította komolyra a szót,miközben a tekintetemet fürkészte(mert én vezettem)
-Nem.És őszintén nagyon fáj.De mondjuk az is igaz,hogy buktam már ennél nagyobbat is-már majdnem elsírtam magam,de éreztem,hogy Ross engem néz,és így nem mertem.Nem is tudom,hogy mi ennek az oka,de ha más nem lát sírni akkor ő se lásson.Lehet,hogy aggódik miattam,de azért annyira nem vagyunk jóban,hogy kiöntsem neki a szívem.
-Azt elhiszem.-mondta nevetve.Olyan gúnyos nevetés volt,amitől a "betelt a pohár" kifejezésből "kiömlött a wisky" lett.Hogy miért wisky? Ha az ember csalódott az italba menekül.Én is voltam már ilyen helyzetben.
-Parancsolsz?-néztem rá dühösen-Tudod mit?Nekem sokkal jobban tetszett "a csöndben ülünk egymás mellett a kocsiban amíg oda nem érünk" verzió.
-Hát nekem is.-vágta a fejemhez flegmán
-Te kezdtél el kérdezgetni!-förmedtem rá
-Csak mert ücsörögtünk egymás mellett,mint két idióta.Mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz.-kiabált vissza
-Mért van?-néztem rá,de a tekintetem félig még az úton volt
-Elvileg társak vagyunk nem?-nézett rám vissza
-Elvileg...-válaszoltam,de szerintem erre a kérdésre azt várta volna válaszként,hogy "igen" vagy,hogy "gyakorlatilag is".Valamit még motyogott mellettem,de nem igazán értettem,meg nem is nagyon érdekelt.A figyelmemet újra teljes egészében az úton tartottam,felpillantottam,hogy hányas háznál járunk,"132"
-132-mondtam ki hangosan is.
-Mi 132?-nézett rám Ross kissé pöszén
-A házszám.
-Az lehetetlen.Én végig néztem a számokat,és szóltam volna,ha odaérünk a 118 hoz.-magyarázkodott Ross,aztán a fejéhez csapott.Szerintem rájött,hogy végig engem nézett a míg veszekedtünk.
-Na rá jöttél te zseni?-vigyorgok erőltetetten-És még azt állítottuk,hogy elméletileg társak vagyunk-nevettem fel keservesen.Erre persze nem válaszolt semmit.Visszatolattam,és a 118-nál megálltam.Kiszálltunk a kocsiból,és az ajtóhoz sétáltunk.Be kopogtunk,de senki sem nyitott ajtót.Az ablakhoz sétáltam és benéztem.Egy nőt láttam a földön feküdni.
-Egy nő fekszik bent a földön-mentem oda Ross-hoz.
-Akkor...Bemegyünk?-néz rám,mire én csak bólintok.Elővettük a fegyvereinket,és készenlétbe álltunk
-Háromig számolok,és te betöröd az ajtót-vázolom fel neki a tervet,ő pedig bólint,hogy mindent ért.-1...2...3-erre Ross betört és egyszerre kiabáltuk a házon belül a pisztollyal a kezünkben,hogy
-NCIS kezeket fel-de senki nem volt a házban,csak egy halott nő.Ugyanolyan sebekkel,mint Jason. Ross odasétál,majd int,hogy hívjam apát.
-Főnök!-szólok a telefonba
-Laura?Mondjad.-nyugszik meg,de nem tudom mit aggodalmaskodik állandóan.Egyszer igazán megbízhatna bennem.
-Találtunk még egy hullát-jelentem be
-Már is megyünk...-de nem figyelek,mert Ross int,hogy menjek oda
-Várj egy percet!-mondom bele a telefonba,még mielőtt letenné.Odasétálok és Ross egy másik holttestet is mutat.Egy gyerekét...Fejbe lőtték.
-Szerintem Dokiék a nagyobb kocsival jöjjenek-szólok bele a ledöbbenés után a telefonba,majd leteszem
-És most?-néz rám Ross
-Nézzünk körül,hátha van még itt valami.-utasítom,de még mielőtt elindulnánk kulcs zörgést hallunk az ajtó felől. Ross ijedten rám néz,de én gyorsan megnyugtatom-A gyilkosoknak és a betörőknek általánosságban nincs kulcsuk a lakáshoz,de nem engedhetjük meg a gyereknek,hogy bejöjjön.
-Honnan tudod,hogy gyerek?
-Az apa bent fekszik a boncasztalon,a hölgy aki itt fekszik valószínűleg az anya,a kanapé mögött pedig a háromból egy testvér lehet.
-Igazad lehet-bólogat,majd gyorsan oda megyünk az ajtóhoz,és kinyitjuk azt.Kilépünk és becsukjuk magunk után,hogy a kb. 6 éves kislány ne lásson be.Mi biztatóan mosolygunk,hogy nincsen semmi probléma,nem fekszik két hulla odabent. A lányka,már épp kérdezni akart,amikor Tony-ékat láttuk megállni a kocsival a ház előtt.Intek McGee-nek,hogy valamit kezdjen a kislánnyal.Ő csak odajön,és biztatóan a lányra néz
-Van kedved egyet fagyizni?-mosolyog rá a kislány vonakodik,de végül megbízik McGee-ben,és elmennek.Ezek után mindenki bemegy a házba. Ross-son látszott,hogy valami aggasztja.
-Minden oké?-lépek mögé,de ő csak a plafont bámulja-jó akkor ne mond el-vágtam a fejéhez,majd elakartam menni,de vissza rántott és a plafon felé mutatott.Én felnéztem,de abban a pillanatban azt kívántam bár nem tettem volna.Ez volt a plafonra írva:

Jason ez lesz minden hozzád közel álló emberrel.

-Gibbs!-szólt Ross apának,én meg rá néztem,és szinte szikrákat szórtam a szememmel
-Igen?-Ross nem szólt semmit,csak a plafonra mutatott-Laura nem folytatod a nyomozást.
-De...
-Nem nyitok vitát!És házi őrizetet is kapsz.Méghozzá... Ross fog vigyázni rád.-nézett rám,majd fenyegetően Ross-ra mutatott-Le ne vedd a szemed a lányomról.-majd elment.Nem is hagyta,hogy visszakozzak.
-Jó fej apád van.
-Ez most hogy jutott eszedbe?-nézek rá értetlenül
-Még egy lány apja se mondta,hogy ne vegyem le a szemem a lányáról.-nevetett-Amúgy házi őrizet?
-Vagy is beköltözöl hozzám-mondtam szomorúan
-Ezt rendbe kell hoznunk.-jelenti ki gyorsan,mintha csak fenyegetnék.
-De még is hogy?

-2.fejezet-

"-Ugye csak szórakoztok velem?-mondtuk egyszerre,amitől őszintén egy kicsit megijedtem,de meg is lepődtem.Vajon ő miért mondhatta,nem mintha annyira izgatna mit gondol,de akkor is.Én ezt nem értem..."

-Öm...Mindenki? Beszélhetnénk egy percre?-hívta félre mindenkit,aki érintett volt Ross is jönni akart,de simán leintettem-Szépfiú te itt maradsz!-parancsoltam rá.Félre mentünk és én felháborodva kezdtem el kérdezgetni mindenkit.
-Ugye nem gondoltátok komolyan,hogy ez a felfújt...valami bírni fogja a felkészítést?-néztem kérdőn,de senki nem válaszolt.Vagy is egy valaki válaszolt,de az ő véleménye nem igazán izgatott.
-Apuci pici hercegnője ugye tudod,hogy mindent hallok.-osztott ki mintha hülye lennék
-Tudom szöszi,mivel szándékosan.Ismétlem hangosan és érthetően S-Z-Á-N-D-É-K-O-S-A-N.És... várjunk csak,azt mondtad,hogy apuci pici hercegnője?
-Igen.-válaszolt flegmán-Talán baj?
-Szerintem fuss-mondta halál komoly fejjel Tony
-Ezt nem mondod komolyan.Tony,Hisz ez csak egy csaj,aki apuci által bejutott ide.Tuti,hogy a legnagyobb félelme az,hogy letörik a körme-osztotta ki Ross Tony-t
-Ennyi!Elegem van belőled,pedig még csak úgy 7 perce ismerlek.-kiabáltam,és neki akartam rontani,de Tony és McGee lefogott-Engedjetek el!.kiabáltam tovább.
-Laura kincsem nő vagy nem pedig állat.Hagyjad.-nyugtatgatott Ziva.Egyébként Ziva anya halála után lépett a csapatba összekötő ügynökként Izraellel.Anyám helyett anyám volt,csak nem olyan szigorú,inkább olyan legjobb barátnő féleség.
-Igazad van.Fiúk most már letehettek.-mondtam,már viszonylag nyugodtan.
-Hallottad zöldfülű (néha hülyeségből,na jó szinte mindig Tony McGee-t) tegyük le-helyeselt Tony,majd egyszerre letettek.
-Köszönöm.Mikor kezdünk?-néztem rá apára.
-Hétfőn.-mondta határozottan
-Ma akkor...-kezdtem el mondani bizonytalanul
-Péntek van-súgja a fülembe Ross
-Péntek-ismétlem meg Ross-ot
-Látod?Mondtam,hogy jó csapat lesztek.-nevetett Tony
-Nem is mondtad.-vágtuk rá egyszerre Ross-al.Már megint egyszerre beszélünk.Ez nekem egy kicsit sem tetszik.
-De gondoltam rá.-javította ki,nos, saját magát
-Egyébként én nem hiszem.De szöszi vagy megszoksz,vagy megszöksz.Előbb-utóbb úgy is feladod-vigyorogtam
-Először is kérlek szólíts a nevemen,azt nem olyan nehéz megjegyezni,mint azt hogy milyen nap van.-nevetett,én meg grimaszoltam-másodszor is szerintem te előbb feladod
-Majd meglátjuk-hajolok közel hozzá,már annyira hogy csókhatáron belül vagyunk,ő majd nem megcsókol,de én nem hagyom,hanem inkább megszólalok-Ugye nem hitted,hogy ilyen könnyen megkaphatsz?
-Próbálkozni lehet nem?-kiabált utánam,mert én már majdnem az ajtón kívül voltam.
-Hétfőn találkozunk!Pontban 7-kor!-kiabálok vissza.Ő csak bólint egyet,majd kisétálok az ajtón,egyenesen a lifthez.McGee még utánam kiabál:
-Elvigyelek?
-Az jó lenne-kiabálok vissza.Bevártam McGee-t,majd beszálltunk a liftbe.Leértünk és egyenesen a kocsijához mentünk.Beültünk,és elindultunk,persze egész úton beszélgettünk
-Szerintem ez a srác olyan,mint Tony-állapítja meg
-Nem látom a hasonlóságot-nevetek
-Akkor máshogy fogalmazok.Te és Ő olyanok vagytok,mint Ziva és Tony-mondja,mire én keservesen felnevetek,mert Tony és Ziva kapcsolata amolyan se veled,se nélküled.És én és Ross nem vagyunk olyanok.
-Na jó inkább váltsunk témát.-nevetek fel keservesen
-Rendben...Jason-nal mi van?-kérdi.Egek imádom McGee-t,de csak ilyen témába tud bele tenyerelni
-Egy hónap múlva hazajön,de csak egy hétre-mondom boldogan
-Az jó és...Ó megérkeztünk-állt meg a lakásom előtt.
-Akkor Hétfőn-bólintok
-Hétfőn.Addig is jó hétvégét-köszön el
-Neked is,és köszi,hogy elhoztál-nyomok egy puszit az arcára.Majd kiszállok és ő elhajt
Egyébként csak azért puszilgatok mindenkit,mert már kiskorom óta ismernek,és már megszokták.

-Ross-

Ez a Laura érdekes lány,olyan...nem is tudom.Egyszerűen nem tudom komolyan venni.
-Héj Ziva!
-Igen Ross?
-Laura,hogy került az újonc programba?Ha megkérdezhetem.
-Persze.Laura már kiskora óta be jár az ügynökségbe.Láttam lőni.és őszintén,ha nem ismerném már 2 éve,őszintén egy kicsit félnék tőle,ugyanez igaz a harcmodorára,na meg a módszerére is.Nagyon ügyes,már rengeteg ügyet segített megoldani.Mindenki azt akarta,hogy már előbb is munkába álljon,még az igazgató is,csak Gibbs nem
-De miért nem?
-Nem hallottad,hogy mit történt Gibbs feleségével,vagyis Laura anyjával Kate-tel?-lopózott mögém Tony
-Még nem.
-Örülj neki,én ott is voltam.-mondta kicsit szomorúan-nagyon jó ügynök volt,az egyik legjobb,és szerintem Laura is olyan lesz,vagy talán,már most is olyan
-De mi történt?
-Legyen elég annyi,hogy a féltestvérem fejbe lőtte-mondta Ziva.-De esküszöm semmi közöm nincsen hozzá,sőt én magam lőttem le
-Na jó a kedves álmokkal tele szundimról lemondhatok-nevettem fel keservesen
-Szokj hozzá öcsi.-viccelődött Tony
-Mint Laurához?
-Mint Laurához-nevetett tovább
-Egyébként Laurának van valakije?
-Mármint barát?-kérdez rá Ziva
-Igen.
-Ha elmondjuk,ígérd meg,hogy nem mondod el neki,hogy tőlünk tudod jó?-Mondta full komolyan Tony
-Ezek szerint van-nevetek-de megígérem.
-Egy tengerészgyalogos-folytatja Ziva
-Amit én egy kicsit se bánok-jött oda Gibbs
-Miért nem?
-Alig látják egymást,attól a sráctól biztosan nem kell félteni.Egyébként első látás vélemény a lányomról?
-Legyen elég annyi,hogy kíváncsi vagyok meddig bírja mellettem.De miért ő képez ki?Ennyi erővel lehetne fordítva is.
-Lehetne,de Laura nagyon ügyes.
-Akkor eddig miért nem léphetett be?-kérdi Tony-Azt hittük nem bízol abban,hogy elég ügyes
-Féltettem,mert így nekem is van gyenge pontom,és neki is.Meg hát nem akarom,hogy úgy járjon,mint az anyja.
-Na,most,hogy majdnem mindent megtudtam a jövendőbeli társamról,ideje lenne mennem.-jelentettem ki,majd elköszöntem mindenkitől és elindultam a lift felé.Hazafelé tartottam,amikor a fejembe ötlött a gondolat,hogy milyen fura az,hogy a napjaimat ezek után egy baromi jó csajjal fogom tölteni,de nem is várom, mármint én és Laura...nem is tudom,amolyan ég és föld,vagy víz és tűz féleség jut eszembe.És ahogy hallottam eléggé...maximalista.És ez a dolog,hogy engem egy csaj tanítson be,mármint lövés,verekedés és ,hogy hogy viseljem el a hullák látványát...ez olyan...olyan...fura.Mert hát mégis Laura csinos meg minden,de szerintem nem az a különleges ügynök fajta.De kitudja...Lehet,hogy most ő is azon agyal,hogy én nem vagyok olyan különleges ügynök fajta.De majd hétfőn kiderül...


-Hétfő-

-Laura-

Reggel 6 óra van,és egy szemhunyásnyit sem aludtam,de nem érdekel.Ez az első napom,és nem hagyom,hogy az alvás hiánya,vagy Ross ezt elrontsa nekem.Gyorsan elkészülődtem,vagy legalábbis próbáltam,mart nem igazán jutottam egyről a kettőre,ezért inkább felhívtam Zivát.
-Szia!-szóltam bele a telefonba
-Szia Laura! Mit szeretnél?-szólt bele kedvesen
-Csak egy kérdésem lenne.
-Hát akkor ne kímélj.-nevetett
-Még áll az,hogy utcai ruhában lehet dolgozni ugye?Mármint nem blézerbe.
-Persze,csak szerintem a túlságosan rövid nacit mellőzd.
-Köszike.Egy fél óra és bent vagyok.Szia!
-Szia!
Most már legalább volt valami terv a fejemben arról,hogy mit vegyek fel.
Erre esett a választásom:

Kajálni ugyan nem kajáltam,de nem is nagyon izgatott.Beültem a kocsimba,és elindultam,útközben,még beugrottam kávéért mindenkinek,aztán mentem tovább.Mikor beértem köszöntem  mindenkinek,majd Tony gépén gyorsan megnéztem az időt.Pontosan 6:59
-Látom sikerült beérned-jött oda mögém apa
-Igen főnök,de Ross-nak még nem.És van még pontosan fél perce.-nevettem
-Főnök?
-Ez jobban hangzik bevetésen,mint az,hogy apa.Mármint szerintem-nevettem.Amit az szakított meg,hogy nyílt a lift és Ross zihálva lépett be rajta.Majd odarohant hozzánk.Én pedig csak ennyit mondtam:
-7 óra 1 perc-erre mindenki elkezdett nevetni
-Ilyen szerelésben akarsz edzeni?-kérdezte
-Még te mondod?-kérdeztem vissza mert ilyen hacukában volt:

-Amúgy valaki már letesztelte,hogy hogy verekedsz?
-Én voltam-jelenti ki Tony
-Ééééééééés-nézek rá nagy szemekkel
-Lenyomott...simán lenyomott-jelentette ki,mire nekem még a szám is tátva maradt
-Szívem! csukd be a szád,ennyire azért nem meglepő-nevetett Ross
-Na jó először is,ha még egyszer le "Szívem"mezel esküszöm,hogy nem marad ép testrészed.Másodszor is,de nagyon is meglepő.De ha már le vagy tesztelve,akkor nekem,már nem kell veled ilyen szinten foglalkoznom.
-Akkor most?-néz rám tágra nyílt szemekkel
-Körbe vezetlek.
-Rendben-mondta,majd le pakolt az asztalhoz
-Ja egyébként hoztam kávét-jelentem ki,majd mindenkinek odaadom a kedvencét-Ross nem tudom te milyet szeretsz,ezért olyat hoztam,amilyet én is iszok.
-Vaníliás Latte 3 cukorral-mondta
-Honnan tudtad?
-Nem tudtam,ez a kedvencem.Én csak mondtam,hogy legközelebb tudd-nevetett
-Akkor telibe trafáltam-mondtam,majd odaadtam neki a kávét-Mehetünk?
-Hova mentek?-jön oda mögém apu
-Abby-hez-mondtam nyugodtan
-Akkor ez add oda neki-nyomta a kezembe a Caf-Pow-s poharat

-Oks.-mondtam,majd leindultunk Abby-hez
-Amúgy ki az az Abby?-kérdezte Ross,a kávéját szürcsölgetve
-Ő a mi...Törvényszéki specialista és mikrobiológus,gót zsenink-nevettem-De bírni fogod.Ne aggódj.Őt amúgy is mindenki szereti.Amúgy olyan fura vagy ma?
-Arra gondolsz,hogy ma még egyszer sem szóltam be semmire.Mert ha igen akkor,csak megjegyezném,hogy szerintem úgy nézel ki ebben a szerelésben,mint egy nyalóka.
-Nem egészen ezt a reakciót vártam,de legalább kezd visszatérni az a Ross akit múlt pénteken megismertem.-nevettem fel.Leértünk a lifttel és elindultunk Abby laborja felé.Mikor beértünk McGee és Abby valamit nagyon néztek

-Hali emberek!-léptünk be a laborba
-Laura!-ugrott a nyakamba Abby-Annyira örülök,hogy felvettek,őszintén egy kicsit össze vesztem Gibbs-sel mikor győzködtem,de teljesen megérte
-Miattad egyezett bele?
-Pontosan és...Ú ki a helyes szöszi melletted?Talán a barátod?
-MI?NEM!-válaszoltam egyből
-Na kicsim ne szégyeld-hülyéskedett Ross,miközben átfogta a derekamat
-Szükséged van még arra a kézre?-erre persze egyből elvette
-A mi Lauránk.-szólalt meg végül McGee
-Amúgy a szöszi neve Ross.És nem nem vagyunk együtt- néztem Ross-ra.-Ja és apu küldött neked valamit-adtam a kezébe az üdítőt.
-Abby ez ma már a 4. üdítőd-vonja fel a szemöldökét McGee,mire Abby csak vállat vont
-Amúgy miért jöttetek?-kérdi Abby
-Gondoltam megmutatom az új fiúnak az épületet.-nevettem
-Akkor új fiú üdv a laboromban,van egy olyan érzésem,hogy sokat fogjuk még egymást látni.Mert hogy Gibbs csapatában vagy ugye?
-Igen-erre Abby csak bólint,majd ölelésre nyitja a kezét.Én meg belelököm Ross-ot az ölelésbe,aki magával ránt.
-Na jó szerintem nézzünk be Dokihoz és Jimmy-hez-bújtam ki az ölelésből
-Na jó először is ki az a Doki és ki az a Jimmy?-nézett rám nagy szemekkel Ross
-A boncnokok.-jelentem ki tök természetesen,mire Ross-on valamilyen félelem félét veszek észre-Nyugi,csak a hullákat boncolják.-nevetek
-Akkor jó-sóhajt egy nagyot
-De ha kiakasztasz,neked is szükséged lesz Dokira és Palmer-re(ez Jimmy másik beceneve)-nevetek-Na gyere már!-tolom ki az ajtón
Bementünk a boncterembe.Én ránéztem Ross-ra,aki egyre fehérebb lett,először attól,hogy meglátta a véres szerelésben lévő Dokit,majd attól amitől véres a ruhája.Sarkon akart fordulni,de elkaptam a kezét és visszarántottam.Mire Doki észre vett minket.
-Á!Laura drága gyertek csak beljebb.-invitált beljebb minket
-Muszáj?-kérdezte nyavajogva Ross
-Te bizonyára Rossvagy.Nem de?-nézett rám Doki,mire én bólintottam.
-Miből jött rá?-nézett Ross értetlenül
-Először is nyugodtan tegezz.Másodszor,onnan jöttem rá,hogy tegnap beszéltem telefonon Laurával,és ő úgy írt le téged,hogy egy szőke,nyavajgó vele egyidős fiú.-ezt már nem bírtam tovább és elnevettem magam
-És Doki azt mondta,hogy biztosan csak túlzok,de most,hogy a leírásom alapján Doki egyből eltalálta,hogy ki vagy,ezért valószínűleg igazam is volt...vagy is van.-nevetek tovább
-Ó tényleg?-néz rám nos...kicsit perverzül
-Most miért nézel így?-kérdeztem ilyedtem
-Doki?
-Igen Ross?
-Melyik az a hely ahol a legkisebb az esély,hogy összetörünk valamit?
-A raktár-válaszolt Palmer
-Kösz.Palmer ugye?
-Pontosan.Te pedig biztosan Ross vagy.
-Ja.De hol is van ez a raktár?
-Egy emelettel alattunk.
-Na jó először körbenézünk itt,aztán jöhet a bosszú-vigyorgott rám Ross perverzül (még az előbbinél is jobban)
-Akkor először is egy holttest-mondtam majd még utána motyogtam,hogy,-és sajnos nem te-ezután kihúztam,az egyik hűtőt,rajta egy hullával,mire Ross akkorát ugrott,hogy majdnem Palmer karjai közt végezte,én meg csak nevettem és nevettem
-Na jó szerintem ennyi hulla elég mára-hátrált Ross
-Sajnálom,hogy el kell ezt a pillanatot rontanom,de Gibbs azt üzeni,hogy kellenétek,mert találtak egy halott tengerészgyalogost Baltimore-ban.-jött be Tony.Elindultunk felfelé a cuccokért,majd vissza le és beszálltunk a kocsiba.Ziva vezetett,aminek a kocsiban ülő emberek egyike sem örült,mert elég vad vezetési szokásai vannak.Mikor odaértünk,már a helyi rendőrség elkerítette a helyszínt.Apa ment előre és Tony.Pár pillanat múlva azt látjuk,hogy Tony kétségbe esetten rohan vissza.
-Laura a kocsiba most-parancsol rám
-Mi?Miért?
-Majd otthon elmondom,de most szállj be a kocsiba kérlek-mondta,de közben látszott rajta az egyre nagyobb aggodalom
-Tony van ott valami,amit nem kéne látnom?-kérdeztem,de nem válaszolt-Anthony Dinozzo válaszolj arra amit kérdeztem az előbb!-kiabált rá
-Sajnálom-csak ennyit mond,de én már sejtem mire céloz.Ezért hátra pillantok és látom apa aggódó tekintetét,ami felém irányul.Én elindulok a holttest felé,de mielőtt odaérnék,valaki megfogja a kezem
-Laura én annyira sajnálom-mondta Ross,mire én már biztosra vettem,hogy aki ott fekszik holtan az...

-1.fejezet-

-Laura-

Reggel a telefonom csörgésére keltem.Felvettem az éjjeli szekrényemről,és a sötétített szobában Tony képe világított az arcomba.Rápillantottam az órára,majd felvettem a telefont.
-Mit akarsz Tony?-szóltam bele kómásan.
-Valaki nagyon kómás itt-nevetett a telefonba-na meg ahogy a hangján hallom,most már morcos is-röhögött tovább.
-Tudod te,hogy hány óra van?-kérdeztem kissé durcásan
-Reggel 6.Miért?
-Ó.Te zseni...Tudod mit nem érdekes,inkább azt mond,hogy miért zaklatsz éjnek évadján?
-Gibbs üzeni,hogy talált neked egy jó állást,csak el kéne menned az interjúra.Ma,úgy egy óra múlva
-Rendben kösz,hogy szóltál.-mondtam,majd letettem a telefont.
Elmentem elkészülni,mert most már tényleg ideje munkát találnom.Mondjuk nem kéne ennyire vadásznom azokat a rohadt melókat,ha apu hagyná,hogy belépjek a csapatba.De mindegy is.Kész lettem mindennel és még volt fél órám.Ezért kimentem behozni a postát.Ledobtam a konyha asztalra,mire nagy sikeresen a nagy kupacból leesett egy levél.Felvettem és megnéztem,hogy mi az(mert tudni illik nem szoktam túl gyakran levelet olvasni,mármint korán reggel,egyszerűen nincs hozzá türelmem)Mikor megláttam,hogy kiküldte,majdnem nekiálltam ugrándozni örömömben a barátom írt Jason,aki mellesleg tengerészgyalogos, aztaa milyen jó kis élet,Különleges ügynök szülők,vagyis már csak szülő,mert anyut egy éve fejbe lőtték,apu ezért is nem hagyja hogy én is az legyek.Na mindegy erre most nem akarok gondolni,túl...fájdalmas.Inkább elolvasom mit írt Jason:

Drága Laurám!

Egy hónap múlvára kimenőt kaptam.Így együtt tölthetünk egy kis időt,de sajnos csak egy hétig maradok.Remélem te jól vagy.Nagyon hiányzol.Szeretlek.

                                                                                                                                   Jason 
 
Habár még mindig nem örülök,hogy apu ismételten talált nekem egy munkát,és ismételtem nem az ügynökségen,de ettől a levéltől kicsit jobb lett a kedvem,nem sokkal de egy kicsit igen.Ránéztem az órára,aztán a címre,amit Tony átküldött,mert a telefonba elfelejtette mondani.Tipikus Tony...Na mindegy a cím Baker Street 23/A.Elindultam,és mikor beértem egy csomó embert láttam,akik az interjúra jöttek.Mindenkin látszott,hogy most fut végig az agyán az alaposan bemagolt bemutatkozó szöveg.Most esik le nem is tudom,hogy milyen munka interjújára jöttem el.Meg kéne valakitől kérdeznem.
-Elnézést!-szólítottam meg egy idősebb hölgyet
-Igen?-mosolygott rám kedvesen
-Megtudná mondani nekem,hogy milyen munka is ez pontosan?
-Persze.Bébiszittert keresnek egy 2 éves kislányhoz és egy 5 éves kisfiúhoz.
-Köszönöm.-mondtam majd szépen nyugodtan kisétáltam az épületből egyenesen apu munkahelyére.
Mikor beértem,a portás a kapuban csak rám pillantott és amint sikerült felismernie csak ennyit mondott
-Szia Laura!Gibbs ügynökhöz jöttél?
-Igen.Lenne egy kis megbeszélni valóm vele.-mosolyogtam kedvesen,de közben belülről majd szétvetett a düh.
-Menjél csak-mondta majd kinyitotta a kaput.
-Köszönöm-mondtam,majd nyugodtan elsétáltam,persze csak addig mentem ilyen nyugodtan,amíg figyelt.Aztán eszeveszett sprintelésbe kezdtem.Berohantam az épületbe,egyenesen a lifthez.Mire a lift felért az 5.-re addigra teljesen emberi mosollyal az arcomon tudtam kisétálni.Oda mentem egyenes az irodához,ami jelen pillanatban,nem egy egyszerű négy fal közé zárt íróasztal.Na de lényeg,hogy odamentem,de csak McGee volt ott.

-Szia McGee!-köszöntem neki
-Szia Laura,ha Gibbs-et keresed,akkor tudnod kell,hogy D...-ebben a pillanatban felnézett a számítógépéből,és valószínűleg meglátta türelmetlen,de inkább dühös arcomat- nem tudom,hogy hol van-fejezte be gyorsan a mondandóját.
-Hát jó.Azért köszi,jó tudni,hogy te rád mindig számíthatok-mosolyogtam-Jah,tényleg Doki hol van?
-Lent a boncteremben Gibbs-sel-mondta,mire én nyomtam egy puszit az arcára és elrohantam,de még gyorsan vissza kiabáltam,
-Amúgy köszi McGee-nevettem,majd elrohantam.
Mikor leértem a boncterembe láttam,hogy apu tényleg ott van Dokival
-Szia Doki!-léptem be a boncasztalok közé
-Szia Laura!-köszönt vissza kedvesen
-Apu beszélhetnénk?-kérdeztem komolyan
-Persze kicsim egy pillanat,csak...-de nem tudta befejezni a mondatát,mert az igazgató lépett be
-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt
-Szia Laura-köszönt nekem külön,mert amúgy van egy kis tekintélyem és hírem az NCIS körében,még a vezetőségen is.
Pont szólni akartam apunak,hogy akkor szánjon rám egy percet,de megcsörrent a telefonja és kiment beszélni.
-Tudjuk már,hogy halt meg?-kérdezte az igazgató megtörve a kínos csendet.-Ne feledje ha nem jövünk rá egyhamar,akkor az FBI átveszi tőlünk az ügyet.-mondta komolyan
-Sajnos még nem tudjuk hogy halt meg szegény pára-mondta Doki,és a holttestre nézett.26 év körüli,barna hajú magas férfi.Már kezdett egészen érdekelni az ügy.
-Doki?
-Igen?
-Kérhetek egy gumikesztyűt és egy szikét?-kérdeztem,úgy mintha ez tök átlagos kérés lenne.
-Persze.-mondta,majd odaadta a kért eszközöket.
Oda léptem a testhez,majd óvatosan a nyakán lévő tetoválás mentén elkezdtem felvágni a szikével (mert nekem egy kicsit gyanús volt,hogy feketés pirosas tetoválás van valakinek az ütőere környékén)
És a gyanúm beigazolódott.Az ütőér eléggé sérült volt.
-Öm...Doki?
-Mondjad.-mondta miközben minden mozdulatomat figyelemmel kísérte minden mozdulatom.
-Megnézted a nyaki ütőér környékén is?
-Nem.Az esély rá,hogy találjak ott valamit 1 a millióhoz.
-Nos...Én találtam valamit.Tű nyomok,ha jól látom.
-Ez elképesztő.Hogy nem vetem észre,pedig minden apró részleten megszokott akadni a szemem
-De egy tetoválás ami olyan színű,hogy se a vér,se a tűnyom nem látszik rajta,akkor szinte mindenkinek átsiklik fölötte a szeme.
-Laura kérdezhetek valamit?-nézett rám komolyan az igazgató
-Persze.
-Ha azt mondanám,hogy szívesen látunk az újonc programunkban akkor mit válaszolnál?
-Egy határozott igent-mondtam boldogan
-Akkor jó,mert szeretnélek megkérni,hogy te és egy másik újonc lépjetek be Gibbs ügynök csapatába.
-Rendben,de várjunk csak...Másik újonc?
-Igen.Akit te fogsz kiképezni,mert különben repülsz a csapatomból-jött be apu
-Mennyit hallottál?-kérdeztem ijedten
-Eleget ahhoz,hogy rájöjjek arra,hogy nem tudom elkerülni azt,hogy munkába állj.Laura különleges ügynök tanonc-mondta már mosolyogva majd megölelt
-Akkor ideje meg ismerkedni a társaddal.Akit ugyan te tanítasz be,de egyenjogú társként kell majd kezelnek-mondta határozottan az igazgató
Felmentünk az igazgató irodájához,ahol egy magas,izmos,szőke hajú srác állt.
-Laura ő itt a társad Ross-mondta,nekem meg majdnem leesett az állam
-Ross ő itt Laura-mutatott rám,én ránéztem a srácra,akinek úgy színt tátva maradt a szája.
-Ugye csak szórakoztok velem?-mondtuk egyszerre,amitől őszintén egy kicsit megijedtem,de meg is lepődtem.Vajon ő miért mondhatta,nem mintha annyira izgatna mit gondol,de akkor is.Én ezt nem értem...

.

-Trailer-

Meg csináltam életem első trailer-jét. Remélem tetszik.
Ha valakit érdekel,vagy ha esetleg a blog nem játssza le itt a youtube link is:
 https://www.youtube.com/watch?v=HgDUl7mMrbY

-BEVEZETŐ-

Úgy gondoltam csinálok még egy blogot,egy kicsit másabb sztorival,mint a  http://withr5forever.blogspot.hu/
A főszereplők itt is Ross Lynch és Laura Marano.
Laura ebben a történetben egy Washington-ban élő 18 éves lány,akinek az apja az NCIS-nél dolgozik,különleges ügynökként. Laura minden áron részt akar venni a nyomozásokban apja csapatával,de apja nem bízik abban,hogy Laura elég ügyes.
Laura egyébként tökéletesen lő,nagyon jól verekedik,és nagyon jól ért ahhoz hogy össze függésbe hozza a nyomokat. De mivel anyja meghalt,aki szintén különleges ügynök volt (fejbe lőtték),ezért apja nagyon félti,de a családfő csapata ráveszi az apát,hogy adjon lányának egy esélyt.
(Ross egyébként ebben a sztoriban nem híres)Ha kíváncsiak vagytok Ross hogyan kapcsolódik a sztoriba akkor olvassátok el a a blog első részét (ami még a héten mindenképp felkerül) =)