-10. fejezet-

Na ez most egy kifejezetten rövid rész lett, de csak azért, mert ezzel vezettem be a következő részeket. Remélem azért tetszik. :)

Amióta Ross-ot visszavették az ügynökségre nem sok minden történt. Az irodában, mint a villám úgy teltek a percek, az órák, majd a napok, a hetek és a hónapok. A próbaidőnk lejárt és már rendes ügynökök vagyunk. Hanna-t kinevezték főnök helyettesnek, így saját lakásba költözött tőlem 3 percre. Ross eladta a saját lakását és most együtt lakunk. Minden happy meg minden, de valami nagyon aggaszt. Csak még magam sem tudom, hogy mi. Mintha valaki figyelne minket, vagy engem. Nem tudom ki, vagy mi az, de már kezdek kételkedni, hogy apáék a jó gyilkost kapták-e el...
A mai reggel valami egészen különös zajra riadtam meg. Felkeltem és kivettem az éjjeli szekrényem fiókjából a fegyverem. Kiindultam a konyhába, de egy pillanatra még visszanéztem a békésen alvó Ross-ra. A pisztolyom végig magam előtt tartva jártam végig a lakást. Nem találtam semmit, ezért bementem a konyhába reggelit készíteni. Miközben a tojást sütöttem felnéztem az órára...még csak hajnali 4 van. Ross-nak csak egy óra múlva kell felkelnie. Öntöttem magamnak egy kis narancslevet, majd a naptárhoz sétáltam. TE JÓ ÉG! Elfelejtettem Ross szülinapját! Csak én lehetek ennyire szerencsétlen. Gyorsan a hűtőhöz szaladtam, hogy megnézzem van-e itthon palacsintához való. Szerencsémre van és mázlimra nutella is található a konyhába. Gyorsan elkészítettem a palacsinta forgatagot, majd elkezdtem rákenni a nutellát. Nem is néztem az órát, mikor valaki hátulról átölelt.

-Jó reggelt!-ad egy puszit az arcomra.

-Neked is jó reggelt szülinapos!-fordulok meg mosolyogva, majd megcsókolom.-Kérsz palacsintát?-emelem fel a tányért.

-A palacsinta mindig jöhet.-nevet, majd elveszi a tányért. Reggeli után gyorsan elkészülődtünk, majd bementünk az irodába. Fent Ziva a fegyverét tisztította, Tony kis híján elaludt a kávéja mellett, McGee valamit nagyon ügyködött a gépén, apu...na Ő fogalmam sincs, hogy hol van. De mostanában nem igazán mozog a levegő az ügynökségen, túl nagy a nyugalom. Lepakoltunk az asztalainkhoz, majd valami olyan hangot hallottam meg, amit kilométerekről is felismernék.

-BOLDOG SZÜLINAPOT!-ugrik Abby Ross nyakába.

-Kösz Abby...Öhm Abby!

-Igen?-kérdezi, de még mindig nem engedi el.

-Levegőt!-nevet, mire elengedi.

-Kelj fel Dinozzo!-üt apa Tony asztalára.

-Mond hogy végre kell valamit csinálnunk!-megyek oda hozzá.

-Megöltek egy tengerészgyalogost és az egész családját.-veszi el az asztaláról a pisztolyát. Mindenki felkapja a cuccát, majd a lifthez sietünk. Ahogy odaértünk az FBI-osok már kint is voltak. Mindig bepróbálkoznak azzal, hogy kijelentik " ez az Ő hatáskörük". Apu persze egyből intézkedik.

-Áhh Gibbs ügynök! Mi szél hozta erre?-veszi fel "bájos" mosolyát a másik csapat vezetője.

-Az nagyobb kérdés, hogy ti miért vagytok itt.

-Végezzük a dolgunkat.

-Nem! Te és a csapatod az én munkámat végzitek. Tudod, hogy a tengerészet ügyei hozzánk tartoznak.

-Ez csak természetes Gibbs, de együtt gyorsabban végeznénk. Nem gondolja?

-Ne is próbálkozz! Úgyis értesítenek titeket, ha segítség kell.-jelenti ki apa, majd int, hogy szedelőzködjön az FBI, akik lassan, de biztosan el is mennek. Ahogy bementünk a házba, mást nem lehetett látni, csak vért. A falakon, a földön, a plafonon, mindenhol.

-Ez durva.-állapítja meg Tony, majd elkezd fényképezgetni.

-Volt már rosszabb is.-jelenti meg Ziva.

-Mint például?-kérdez rá Ross.

-Ari.-jelentem ki.

-Ki?-néz kicsit pöszén.

-Az ember aki megölte anyát.-indulok fel az emeletre, majd belépek az egyik szobába, de nem előre nézek, hanem a mögöttem lévő Ross-ra.-Mindig rajzolt egy...-fordulok meg.-Olyat.-mutatok a falra ijedten.

-Ez lehetetlen! Hisz Ziva megölte, és...és...

-Minden rendben?-lép be McGee az ajtón, majd megtorpan.-Ari. Szólni kell Gibbs-nek!

-Miről kell szólni Gibbs-nek?-lép be apa is a szobába.-Azt hittem már vége van.

-Szerintem, csak most kezdődik el...-nyelek egy nagyot, majd Ross-hoz bújok, aki erősen magához szorít...