- 20. fejezet - (Egy utolsó lélegzet/ 2. rész)

- Ross -

- Még te tanítottál meg egy kicsit olaszul, így ezen a nyelven búcsúzom most el tőled... - néz mereven Ari Zivára, aki becélozza testvérét. - Addio Ziva... - mondja utolsó mondatát, aminek végén Ziva lő, Ari pedig a földre rogy, viszont nem csak őt találták el. Ziva után kapva ereszkedek le vele a földre. Vére lassan folyik végig a kezemen, majd a földön. Néma csendben felállok és körbenézek, de a terrorista csapatból csak a halott vezető van még itt.
- Vége van... - jelenti ki Gibbs.
- Ez... Nekem most túl sok - ejtem le lassan a fegyverem.
- Ross... - fogja meg a vállam Gibbs.
- Ez akár én, te, vagy Laura is lehetett volna! Úristen, Laura... Be kell hozzá mennem, de nem hagyhatlak itt.
- Ross! Menj!
- De....
- Ez parancs volt! - erre bólintok és elrohanok. A kórház nagyon messze van a tartózkodási helyemtől, így fogtam egy taxit. Elhadartam a címet és kicsit meg is sürgettem a taxist. Ahogy végignéztem magamon elszörnyedtem. Kezem és fehér pólóm véres, a víz kiver és mindjárt elhányom magam. Viszont nem volt sok időm ezzel foglalkozni, mert ahogy megérkeztünk fizettem és kipattantam a kocsiból. A recepcióhoz készültem, de mivel kiszúrtam McGee-t a folyosón, így erre nem volt szükség. Tim ahogy meglátott mély levegőt véve kezdett el felém lépkedni.
- Ez már most rosszul néz ki - mondom, ahogy mellém ér.
- Most hozták ki a műtőből.
- MI?! Miért műtötték?!
- Ross a baba... Már nem tudták megmenteni. Túl erős volt az ütés, amit kapott - erre berohantam a kórterembe, ahonnan McGee-t láttam előtte kilépni. Laura sápadtan feküdt a kórházi ágyon.
- Mitől vagy tiszta vér? - hallom meg magam mögül Tony hangját. Ebben a pillanatban esett csak le, hogy nekem kell elmondanom nekik. DiNozzo felé fordultam, és tippem szerint az arcomról lesült minden, amit mondani akartam. - Azt mondta... ha feladod már esélyed sincs újra kezdeni, de ha harcolsz, nincs is rá szükséged - dől a falnak, majd lassan a földre csúszik.
- Csodálatos nő volt. És nagyon szeretett téged - lépek a csaphoz és nézem, ahogy a csobogó víz lassan pirossá válik.
- Az. És...
- Mr. Lynch? - lép be egy fehér köpenyes alak.
- Igen? - fordulok felé.
- A felesége állapotáról jöttem tájékoztatni.
- Hallgatom - pillantok Laurára.
- Napok kérdése és felébred, de a kis gyerek elvetélt - közli ridegen.
- És a lányom hol van? - állítom meg mielőtt kimenne.
- A húgánál, itt a folyosón - megy ki, majd én is kirontok a kórteremből.
- Hanna! - ölelem meg a kishúgom, majd a kezembe veszem Sophie-t.
- Jobban van?
- Napok kérdése és felébred, viszont Ziva... - erre ijedten fürkészni kezdi a tekintetem. - Meghalt...