![My Life with my father [Befejezett]](http://2.bp.blogspot.com/-WlUtu685amQ/U_wvfv9BKhI/AAAAAAAABls/cmaU8RucOs0/s1600/mylife.gif)
Ez a nap is elérkezett... Mondhatni már a második blogomat "temetem el", és ez valamilyen szinten büszkeséggel tölt el, de némileg fáj is. Fáj a gondolat, hogy vége van, fáj, hogy többet valószínűleg egy betűt nem írok ide. De úgy gondolom, hogy megérdemlitek, hogy elmondjam nektek, honnan is jött az ötlet...
A kis Klau odavolt (vagyis van) egy sorozatért, aminek a címe NCIS. Megfogta őt McGee esze, Abby bolondsága, Ziva bátorsága, Gibbs ereje és Tony, nos úgy mindenével. A kis kb. 13 áves lány minden este hétkor leült és végig nézte a filmet és ábrándozott, hogy milyen jó lenne különleges ügynöknek lenni, ekkor még nem tudta ő sem, de már megszületett Laura különleges ügynök is. Eltelt egy év és még mindig nem adta fel az álmát, hogy egy nap olyan lesz mint ők. Amint rájött, hogy ez szinte lehetetlen gondolkozni kezdett. Az órák közben is agytekervényei nyikorgásától volt hangos a terem. Aztán elkezdett írni egy blogot a kedvenc bandájáról és végül arra jutott, hogy így az lehet ami akar, ezért megvalósította álmát.
Meg kell nektek köszönnöm, hogy végig követtétek botladozásom a nyomozás világában. Elkaptatok, ha feladtam volna. Ha úgy vesszük, csak miattatok folytattam és fejeztem be ezt a blogot is. És ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy támogatott. De a legnagyobb köszönetek tulajdonosait mégiscsak meg kell említeni... Először is Raminak tartozom hatalmas hálával, mert mindig támogatott. Szeretlek én bolond, bölcs barátnőm <3 Aztán volt nekem egy folyamatos kommentelőm Judit, aki mindig tartotta bennem a lelket. Hanna, Szuzi, Fanni mellettem álltatok ebben a blogban is és ezt is köszönöm.
Ezt a blogomat is hasonló kép sikerült befejeznem, mint az R5 Forever-t... Milliószor gondolkoztam azon, hogy hagyom a francba az egészet, de valamiért nem tettem. És most hogy ezt a bejegyzést írom, egy kicsit sem bántam meg. Őszintén kijelenthetem, hogy ez a blog... eddigi írói munkásságom alatt a legnépszerűbb, amit megint csak nektek köszönhetek.
Hogy ti is lássátok miért is hálálkodok ennyit, ezért egy kis jelenlegi állást is felvázolok:
Feliratkozóim: 22
Oldalmegjelenítés: 9140
fejezetek száma: 20+epilóg
Országok, ahol olvassák: Magyarország, Egyesült Államok, Indonézia, Románia, Szlovákia, Németország, Oroszország, Hollandia,Vietnam, Egyesült Királyság
Megjegyzések: 57
Egyébként tervezek új blogot nyitni, amit 2015-ben fogok publikálni. Addig is egy nagy ölelés mindenkinek így búcsúzóul:
Ezer csók és ölelés...
És egy újabb megélt életnek vége. Köszönöm a sok szép és szomorú pillanatot. Az egyszee biztos, hogy sosem fogom elfelejteni ezt a történetet...My life with my father...♥♥♥
VálaszTörlésDrága Klau!
VálaszTörlésÉn imádtam ezt a blogodat ( is), és nagyon nem örülök, hogy vége, de hát ez van.
Gratulálok a feliratkozóidhoz, és a többi egyébhez, és hogy ilyen kevés rész alatt felkeltetted ennyi ember figyelmét. Ami nem csoda. Fantasztikusan írsz, és és és élvezet olvasni. Irigyellek. De komolyan.
Jhajjj olyan este van. Nem? Hát de. Ki tud ilyenkor egy normális mondatot összefogalmazni? Én. Mivel kénytelen vagyok, mert ilyenkor zaklat engem Fanni a blogolással, meg ilyesmi, és most láttam, hogy ezt kiraktad és hát na.
Jó, oké, túl estünk azon, hogy este van, és akkor még azt szeretném mondani, hogy bár csak az elejét, és a végén egy jó pár részt olvastam, de nekem igazán elnyerte a tetszésemet, mert ilyesmi blogot nem minden nap lát az ember. Főleg, ha még olyan jó is, mint a tiéd. És mivel szerintem nem lesz több lehetőségem ilyen élményben, hogy egy NCIS-hez hasonló, Ross+Laurás blogot olvassak, ezért köszönöm, hogy te részesíthettél ebben a csodás blogban<3