-7.fejezet-

Ahogy elolvastam az üzenetet egy könnycsepp gördült le az arcomon,és suttogva annyit mondtam, "én is remélem". Erre persze Hanna elég furcsán nézett,de én csak legyintettem. A papír darabot betettem a fiókomba,majd elindultuk haza. Este még vagy 5 doboz fagyit megettünk,közben Hanna próbált felvidítani. Olyan hajnali 2 körül elmentünk aludni,mert nekem aznap még be kell mennem.
Reggel 4 óra alvás után úgy néztem ki,mint egy két lábon járó zombi. A lehető legegyszerűbb cuccomat kikaptam a szekrényemből,és felöltöztem,majd szinte fénysebességgel bementem az irodába. Egy órán belül mindenki megérkezett. Én addigra teleírtam,és ragasztgattam a mellettem lévő nagy fehér táblát. Helyszínek,emberek és egyéb információk voltak a táblán Jason-nel kapcsolatban.
-Te itt töltötted az éjszakát?-néz rám tágra nyílt szemekkel Tony.
-Nem. Egy órája vagyok csak itt.
-Ezt az alatt csináltad?-jön be McGee is.
-Igen.
-És legalább megtudtál valamit,vagy csak szimplán unatkoztál?-lép mögém apa.
-Nem unalomból csináltam. És megtudhattam volna valamit,ha lett volna segítségem,de nem volt,mert valaki kirúgta a társam. Ki is volt az? Ja már emlékszem. Te.-fordulok meg,majd kis híján fellökve elmegyek mellette.
-Majd lesz másik társad. Most mit vagy úgy oda?!- jön utánam.
-Én nem akarok másik társat! Én Ross-ot akarom!-szaladok a lift felé. Beszállok,és egyből Abby-hez megyek.
-Pocsék az életem.-lépek be,és ülök le a pulthoz a műszerek mellé.
-Jó reggelt neked is!-jön oda hozzám Abby.-Mi a baj?
-Gibbs. Ő a bajom.
-Kirúgott?
-Engem nem,de Ross-ot igen. De most ne foglalkozzunk ezzel. Inkább azt mond meg,hogy van e valami mondani valód számomra az üggyel kapcsolatban.
-Igen van!-mondja boldogan.
-És? El is mondod,vagy játszunk találd ki,mire gondoltam-ot?
-Jól van na! Találtam a kabátján egy hajszálat,ami egy volt bandatagé. Vagyis az övé volt. Az nap este öngyilkos lett,mikor Jason meghalt. És a neve...David Jons.
-David? Ez biztos?
-Igen. 100%.
-Ő volt Jason legjobb barátja.
-Én csak a nevét tudom. Minden adat elveszett róla,sehol semmi.
-Ez furcsa. Kösz Abby!-mondtam,majd elrohantam Dokihoz.
-Doki!-esek be az ajtón,ahol apa is ott van.
-Igen Laura?
-Csak azért jöttem,hogy megkérdezzem. Van valami hír?
-Ami azt illeti van. Egy apró hír,ami csillog. A barátod nyelőcsövében volt.-mutat nekem egy gyűrűt.
-Ez nem egy eljegyzési gyűrű?-nézek kérdőn.
-Ezt jól látod. Egy szépen kidolgozott eljegyzési gyűrű,amibe még gravírozva is van.
-"A legszebb lánynak a világon,akit a legjobban szeretek. Laura" -olvasom fel hangosan.-Jason elakart venni?
-Meg van rá az esély. Vagy meg volt rá az esély.-lép mellém apa.
-Én még mindig haragszom.-nézek rá,majd ki megyek.
Nem értem felesége volt,és gyerekei. Akkor meg minek a gyűrű?! A nap további részében ezen gondolkoztam,még a kihallgatásokon is olyan voltam,mint valami szellemi fogyatékos. És így telt az egész hét is. Semmi eredmény, millió kérdés nulla válasszal. Hétvégén a jó kedvem visszahozásának érdekében elmentünk Hanna-val vásárolgatni. Hétfőn,már a gondolataimat sem tudtam követni a fejemben. Apával azóta sem beszéltem,ahogy Ross-al sem. Épp azon gondolkodtam,hogy ha David ölte meg Jason-t,akkor az hogy,és miért csinálta,amikor Tony hangját hallottam meg.
-Nem tudod,hogy mit kéne tenni igaz?
-Már semmit sem tudok,és...-ekkor kinyílt a lift ajtaja,és egy pizza futár lépett be rajta.-Te rendeltél pizzát?
-Én ugyan nem. De ha jobban megnézed látszik,hogy nem a pizza miatt van itt.-mutat felé,majd elmegy. Oda pillantok,és egy nagyon ismerős arcot látok a futár ruhában.

Elkezd közeledni felém,és ahogy ide ér a nyakába ugrom.
-Ross! Te mit keresel itt?
-Pizzát hoztam-nevet,miközben az asztalon lévő pizzára mutat.-És ezt.-csókol meg,majd erősen magához szorít.-Hiányzol.-suttogja.
-Te is nekem. De apa...
-Nem érdekel. Most már hivatalosan sem a főnököm. Azt akarom,hogy tudd rám mindig számíthatsz,mert szeretlek.-ekkor apát láttam meg kijönni a konferencia teremből.
-Ross!-mutatok felfelé a fejemmel.
-Ma este átmegyek.-nyom egy puszit az arcomra,majd elsétál.
-Ez meg ki volt?-jön le apa a lépcsőn.
-Csak egy pizza futár. És egyébként sem tartozom neked magyarázattal!-viharzok el.
Csak most esik le,amit Ross mondott. Este átjön,nem baj legalább megismeri Hanna-t. Nagy rohanásomban véletlenül egyszerre két embernek is neki mentem.
-Bocsi! Bocsi! Nem volt szándékos.
-Tudjuk.-mondja szinkronban Ziva és McGee.
-Minden oké?-néz rám aggódó tekintettel Ziva.
-Persze. Erősen kitartok a "nem beszélek apával" sztrájkom mellett.
-Akkor jó. Ne engedj a követeléseidből. Beszéltél már Ross-al?
-Épp az előbb volt itt. Majd este szépen mindent megbeszélünk.
-Rendben. És ne feledd ne kerülgesd a legfontosabb témát,mint lepke a forró kását.-Ziva nagyszerűen beszéli a nyelvünket, de ezeket a metaforákat,még mindig nem vágja.
-Mármint,mint macska a forró kását.-nevetek.
-Mindegy. A lényeg,hogy csak ügyesen.-mondja,majd elmennek.
Még egy kis időre vissza ültem az asztalomhoz,de olyan 4 körül elindultam haza.
-Megjöttem!-kiabáltam,mire Hanna leesett a kanapéról.
-Hallom,látom és most már érzem is.-nevet.
-Hanna! Ugye nem zavarna,ha ma egy nagyon jó barátom átjönne.
-Nem. Legalább megismerkedek másokkal is. És egyébként ki az?
-Ross.-ebben a pillanatban csengettek. Kinyitottam,és Ross egyből megölelt. Bementünk a nappaliba,ahol Hanna van.
-Ross ő itt...
-Hanna!

-Ross?
-Ti ismeritek egymást?
-Hanna a...húgom.-mondja Ross,nekem meg majd leesik az állam.-De mit keres itt?
-Ő a lakó társam.
Úgy még két percig nem szólt senki egy szót sem. Mire Hanna megakart szólalni Ross megölelte.
-Hiányoztál.
-Te is nekem.