-4.fejezet-

-Laura-

Már csak a házi őrizet hiányzott az életemből.Főleg,hogy Ross fog rám vigyázni,nem mintha szükségem lenne a figyelmére.Azt sem tudom felfogni,hogy apu min bukott ki ennyire.Most komolyan.Hogy lehet valaki ennyire...áh nem is érdekel.Csak valahogy bírjam ki Ross-al,és...Ez kopogás volt?Igen tuti,hogy az volt,és szinte biztos,hogy ő az.Ki kéne nyitnom az ajtót,de olyan jó itt feküdni a földön és gondolkodni.De ez a dörömbölés egyre hangosabb,úgyhogy inkább beengedem.Feltápászkodtam a földről,és az ajtóhoz ballagtam.
-Gyere be-nyitottam ajtót
-Kösz-lépett be-Amúgy mit csináltál ilyen sokáig?-vonta fel a szemöldökét
-Csak gondolkodtam-tudtam le gyorsan
-Matrac,vagy valami?-néz rám értetlenül
-Vagy a föld,vagy a mellettem lévő hely a franciaágyon-mutattam végig a lehetőségeken
-Rugdosódsz az ágyban?-néz rám
-Nem tudok róla-vonok vállat
-Akkor jó-dőlt be az ágyba
-Ezek szerint nem a földön alszol?-néztem rá mosolyogva,de közben nagyon,de nagyon reménykedtem abban,hogy az mondja,hogy "De Laura ez csak természetes.Még jó,hogy a földön alszok."
-Nem.Miért talán félsz tőlem?-nevet
-Dehogy,csak...
-Csak mi?
-Tudod mit?Nem érdekes.Ha valami kell szolgáld ki magad.Kaja és ütcsi a hűtőben,és én megyek előbb lezuhanyozni-mutattam először a konyha,majd a fürdőszoba felé
-Nekem mindegy-bámulta a plafont
-Remélem nem találsz még egy olyan szép üzenetet a plafonon,mint múltkor-nevetek
-Hát azt én is remélem-fürkészte tovább a plafont.Valami olyan fura benne.Nem ilyen szokott lenni.Még a perverziót sem látom a tekintetében,pedig az a nélkül is benne van neki,hogy mellette aludnék.De nem is nagyon érdekel.Na jó egy picit mégis,de nem foglalkozok vele.Inkább elmegyek lezuhanyozni.Nem szóltam Ross-nak,hogy merre megyek,csak elindultam.
-Te mégis hova készülsz?-néz rám felvont szemöldökkel
-Zuhanyozni.
-Nélkülem?Mi van,ha valami bajod esik?Engem Gibbs akkor kicsinál.
-Az engem hol érdekel,hogy az apám mit csinál veled?Nélküled megyek zuhanyozni,és kész.-jelentettem ki,majd berohantam a fürdőbe,és kulcsra zártam az ajtót.Gyorsan lezuhanyoztam,majd fogat mostam,csak a szokásos.Mikor kimentem Ross abban a pillanatban viharzott be a fürdőbe.Már vagy fél órája bent volt. Gondoltam bekopogok,hogy jól van e.Ekkor meghallottam,hogy kiabál.
-Laura!A sporttáskámban van a fogkefém.Ide hoznád?
-Persze-kiabáltam vissza,majd a táskájához léptem.Kivettem a fogkefét,és bekopogtam a fürdőbe.Ajtót nyitott,és kikapta a kezemből a fogkefét
-Köszi-mosolygott-Nem gond,ha nyitott ajtónál mosok fogat ugye?Mert már kezdek fulladozni a női-férfi illatú gőzben-vakarta meg a tarkóját.
-Csak nyugodtan-mondtam,majd kimentem.Gondoltam addig,amíg Ross tollászkodik megcsinálom az ágyat.
-Ross!-kiabálok,de nem hall.Oda megyek a fürdő ajtóhoz,és onnan is bepróbálkozok.-Ross!

-Igen?-mondja kicsit furán,mert benne van a fogkefe a szájában
-Milyen színű ágyneműre pályázol?-kérdem nevetve
-Ha van sárgára-mondja,még mindig ugyanúgy.
-Oks-bólintok,majd megyek vissza a szobába.Elkezdek a szekrényben kutatni,úgy 5 perc múlva meg is találom a keresett színt.Elindulok vissza felé,mikor beérek a szobába Ross már az ágyon ült,és egy fénykép albumot lapozgatott.,közben pedig jókat nevetett...nos, rajtam.
-Mi szépet találtál Rossy-megyek be nevetve,majd leülök mellé.
-Nagyon aranyos voltál-nézegeti tovább a képeket
-Ezzel most arra célzol,hogy már nem vagyok az?-nézek rá karba tett kézzel
-Pontosan.-erősíti meg előbbi utalását.
-Akkor most milyen vagyok?-vontam fel a szemöldököm
-Nos...Okos,erős,ügyes...
-Folytasd csak-mosolygok,mire rám néz
-Vicces...Gyönyörű és...
-És mi?
-Csodálatos-végig simítja az arcom,majd megcsókol.A hátamra dönt,és fölém mászik... (nem szándékozom leírni a szobában történteket,szerintem mindenki eltudja képzelni magának,aki akarja-szerzői megjegyzés-)


-Reggel-

Arra ébredtem,hogy csörög a telefonom.Felvettem az ágy mellől és beleszóltam.
-Igen?
-Laura!Mégis csak szükség lenne rátok-hallom apa hangját a telefonba
-Rendben-tudtam le gyorsan a telefonálást,és vissza dőltem Ross mellkasára.Várjunk csak!Ross mellkasára? Ez így nagyon nem okés. Vajon mit csinálhattunk?Totál homály a tegnap este.
-Ross!-mondtam elég halkan,de nem reagált.Ezért a kicsit magasabb hangerőt is kipróbáltam.-Ross!Kelj fel!
-Mi van?-néz rám kómásan
-Apa azt üzeni,hogy szüksége lenne ránk.
-Jó.-húzta a fejére a takarót
-Mármint most!-húzom le a fejéről az előbb rá tett tárgyat.Gyorsan belebújtam a köntösömbe,és kiszaladtam a fürdőbe emberi külsőt varázsolni magamnak.Ez persze nem könnyű munka,de valahogy mindig sikerül. Persze az is igaz,hogy ilyen nyúzottan még sosem keltem.Csodálom,hogy tükör nem tört össze,mikor belenéztem.Na mindegy a lényeg,hogy elvégeztem a szokásos kis reggeli rituálém,aztán rohantam a szekrényemhez,és kiválasztottam egy egyszerű fekete nadrágot,egy piros ujjatlan felsővel és piros tornacipővel. Közben Ross beviharzott a fürdőbe,és úgy 10 perc múlva már kint is volt,útra készen.
-Indulhatunk?-jött kicsit közelebb,de amolyan "tartsuk meg a 3 lépés távolságot" módon. Beszálltunk a kocsiba,de bár ne tettük volna.Olyan nagy és kínos csend volt,hogy az leírhatatlan.Egyszer csak Ross erőt vett magán kinyögött egy majdnem értelmes mondatot.
-Laura!A tegnap este kapcsán...-vakarta meg a tarkóját
-Nem igazán emlékszem sok mindenre,de abban sem vagyok biztos,hogy szeretnék.-meredtem az útra
-Akkor...Barátok?
-Társak.
-Akkor ez az egész...
-Mintha meg sem történt volna-ezután a kijelentésem után persze megint nagyon nagy lett a csönd. Bementünk egy-egy kávéért a kávézóba,majd vissza a kocsiba,és be az ügynökségre.Minél többet ittam a kávémból,annál jobban tértek vissza az emlékeim az estéről.Szinte biztos voltam benne,hogy puszta gyengeségből feküdtem le vele,de már semmit sem tudok.Talán érzek valamit Ross iránt?Biztos,hogy nem. Nagy gondolkodásom közepette meg is érkeztünk.Mikor kiléptünk a liftből,szó szerint vágni lehetett volna közöttünk a feszültséget,és ez nem csak nekem tűnt fel.
-Sziasztok!Minden oké?-szegezte egyből nekem a kérdést Ziva
-Igen!-vágtuk rá egyszerre Ross-al,mire Ziva azt a tipikus "azt hiszed ennyivel megúszod?" fejet vágott.
-Áh megérkeztetek?-jön oda apa.Már csak ő kellett a fejemben lévő cirkuszba.Imádom meg minden,de ezután a kocsis dolog után,az éjszakáról nem is beszélve...Szóval nem igazán vágytam a társaságára.Észbe se kaptam,és már ment is volna tovább,de hirtelen megtorpant-Két feladat van.Az egyikőtök Tony-val megy behozni egy gyanúsítottat,a másik pedig Zivával megy kihallgatásra,vagy harmadik variáns együtt mentek kihallgatni.
-Én Zivával megyek-mondtam szinte rögtön,ahogy apa befejezte a választási lehetőségek felvázolását.
-Na gyere kölyök-vágta hasba Tony Ross-ot (persze csak gyengén)
-Ember!Ne hívj kölyöknek!
Mi Zivával,már nem bírtuk azt a sok hülyeséget,ezért elindultunk a kihallgatószobák felé.Sikeresen odaértünk,de még mielőtt bemehettem volna Ziva megkérdezte azt,amit nem akartam neki elárulni.
-Mi volt ez az egész?
-Nem tudom miről beszélsz-próbálok kibújni a kérdés alól
-Te valamit titkolsz.Ami nem is lenne baj,de azt nem értem,hogy miért előlem titkolod.Nekem mindent elmondhatsz,és ezt te is tudod.De akkor miért nem mondod el?(tudni kell Ziváról,hogy ha arról van szó,hogy nem mondok el neki valamit,addig nem hagy békén,amíg el nem mondom)Talán nem bízol...
-Lefeküdtem Ross-al.-hadartam el gyorsan,mert már nagyon idegesített.
-MI?!
-Nagyon szépen kérlek,hogy ne keljen elismételnem.
-Laura Marie Marano...akkor most te és Ross...
-Nem vagyunk együtt.-jelentem ki magabiztosan
-Barátok vagytok-néz rám furán
-Társak.-fejeztem be a beszélgetést,és bementem a kihallgatóterembe.Mikor megláttam azt a személyt,aki ott ült,egyből felismertem.Tom.Remélem ő nem ismer fel.Egy pillanatra kitoltam Zivát a teremből.
-Mi van már?-nézett rám kérdőn
-Ez Tom.Jason legjobb barátja.És tudni kell róla,hogy nagyon jól hazudik.Azaz had beszéljek vele én.-zártam rövidre a témát.
-Biztos vagy benne?
-Csak én tudom kiszedni belőle,amit akarok.
-Akkor az üveg másik oldalán leszek-mondta,mire én bólintottam,és bementem.
Leültem Tommal szembe.Ő rám se nézett,csak annyira pillantott rám,hogy megállapítsa,hogy nő vagyok.
-Hölgyem esküszöm,nem csináltam semmit.Az áldozatot is csak...
-Figyelj!Engem nem érdekel a fejben jól megfogalmazott hazugságod.-jelentettem ki hidegen
-Ez a hang...ez a kéz...olyan ismerős-de még mindig nem nézett rám-Laura?
-Igen.
-Addig nem mondok semmit,amíg hallanak az üveg másik felén.-csak intettem,a másik oldalon pedig kikapcsolták a hangot.
-Mikor találkoztál utoljára Jason-nel?-néztem rá
-Januárban.
-Neked szerezte a fegyvereket?
-Talán igen,talán nem-erre én csak az asztalra csaptam,és felpattantam
-Most igen?Vagy nem?-ordítottam
-Jól van,jól van.Igen.A banda amihez tartozok.Nekik kellett.
-És mégis minek?
-Drogot árulnak.
-Ha ők is akkor te is.Tovább!-de nem folytatta-Tovább!-kiabáltam rá
-Ha valaki nem fizetett helyben,az haladékot a kapott.És aki még akkor sem fizetett,azt megölték.
-A tengerészet fegyvereivel.Bátrak vagytok.
-Mért is?
-Mert azok a fegyverek számon vannak tartva.Nem emlékszel,hogy pontosan mikor láttad utoljára Jason-t?
-Január eleje 7-8-9 talán.
-Tudsz valamit a kirúgásáról?
-Kirúgták?
-Ezek szerinte nem tudsz semmit.Akkor azt áruld el Tom,hogy mikor volt utoljára fegyverrendelés Jason felé.
-Úgy 3 hete.
-És mire lenne képes az a bizonyos bandavezér a fegyverekért.Mondjuk ölne érte?
-Ő biztosan nem ölne,de az emberei igen.
-Nevet.
-Mit?
-A nevét!Mond el! Most!-kiabáltam rá
-Rodrigez.
-Milyen Rodrigez?
-Francesco.
-Szerencséd.-sétáltam ki a szobából.


-Ross-

Laura nagyon el akar kerülni.Mondjuk nem csodálom.De miért is kellett lefeküdnöm vele?Na erre még én magam se tudom a választ.
-Valami baj van Ross?-kérdezi Tony,miközben az utat kémleli
-Nem.Vagyis nem tudom.
-Bizonytalan...Egy nő van a dologban?
-Nem egy nő,hanem a nő.Méghozzá Laura.
-Te belezúgtál Gibbs lányába?Mert akkor muszáj megkérdeznem,hogy mekkora koszorút vegyek neked a sírodra.
-A lehető legnagyobbat.És szép temetést szeretnék.De amúgy nem zúgtam bele Laurába.Vagy nem is tudom.
-Akkor minek a koszorú?-erre nem mondtam semmit,csak sóhajtottam.-Te lefeküdtél Laurával?
-Pillanatnyi gyengeség.-vágtam rá egyből.-Ha az én helyemben lettél volna te mit tettél volna?
-Héj,nem azt mondom,hogy ha én te lennék,akkor nem ugyan ezt csináltam volna.Csak,hogy én nem te vagyok.És te most nagy bajban vagy.Ezt az egész ügyet pedig neked és Laurának megoldanotok.
-Tudom.De mint látod,nem igazán hajlandó velem beszélni.-túrtam a hajamba
-Értem a problémád,de te...-ekkor csörgött a telefonja-Felvennéd?
-Persze.-bólintottam,majd a fülemhez emeltem a telefont.-Igen?-szóltam bele.
-Ross?-hallom Laura hangját a telefonba,de még mielőtt válaszolhattam volna újra megszólalt-Kérlek add oda a telefont Dinozzo-nak!-én csak átadtam a telefont,és arcomat a kezembe temettem. Nem tudom,miért zavar ennyire ez az egész.Talán érzek valamit Laura iránt?Nem,ez kizárt.A magamban töltött vívódás közben Tony befejezte a telefonálást.
-Na?-nézek rá értetlenül.
-Utána kell néznünk,valami Francesco Rodrigeznek.-erre persze én,még értetlenebb fejet vágtam-Egy banda vezér.-világosított fel.Ez után több infóra nem is volt szükségem,ezért csak simán bámultam ki az ablakon,amikor láttam valami nagyon furcsát.
-Tony állj meg!-szóltam neki.
-Mi van?
-Az erdőben láttam egy felakasztott ember alakot.
-Mikor?
-Mivel,csak most szólok,azért nagyon valószínű,hogy a beszélgetésünk előtt pár perccel.
-Rendben nézzük meg.-bólint.Kiszálltunk a kocsiból,és elindultunk az erdő felé.Mikor odaértünk egyből kiszúrtuk a két felakasztott embert.-Hívd...nos mindegy,hogy kit,csak valakit hívj!-utasított Tony,miközben a hullákra nézett.Én meg felhívtam az első számot amit megtaláltam.Azaz Laurát.
-Ross?-hallom meg a hangját.-Most nagyon nem alkalmas az időpont,mert...
-Találtunk két felakasztott embert.Az autópálya kerülőútja melletti erdőben.
-Máris megyünk!-mondja kicsit,olyan fájós hangon.Letettük a telefont,és egy 20 perc múlva,már kint is volt mindenki a helyszínen.Nem tudom mit csinált Laura,amikor beszéltünk,de amikor megláttam,már kezdtem sejteni.A szája fel volt egy kicsit repedve,és egy kicsit sántikál.Na jó nagyon sántikált.
-Veled meg mi történt?-szaladok oda hozzá,és reflex szerűen megölelem.Persze mind a ketten gyorsan kapcsolunk,és így még sikerült elengednem,még mielőtt bárki bármit sejtett volna.
-Öm...Kik az áldozatok?-kérdezi kicsit zavartan
-Egy 18-20 év körüli nő,és egy ugyan ennyi idős férfi-jön oda hozzánk Doki
-Na jó,elmondom mit teszünk.-jön oda Gibbs is-Ti ketten visszamentek Dokival és Palmerrel-mutatott végig rajtam és Laurán.
-Nincs B lehetőség?-néz Laura reménykedően az apjára-Vagy esetleg C,vagy D?
-Nincs.Egy csapat vagytok,és vagy bementek az irodába,vagy...
-Vagy mi?-csillan fel a szeme
-Vagy vissza a házi őrizetbe.-fejezi be,majd elmegy.Gondolom tudta,hogy úgy is az irodát választjuk.
Kénytelenek voltunk beletörődni sorsunkba.Elindultunk a kocsihoz,ahol Palmer berakta a holttesteket hátra,majd mindenki beszállt előre.Vagyis majdnem mindenki,mert Laura már nem fért be.
-Laura drága!Vagy hátra mész új barátainkhoz,vagy beülsz Ross ölébe-vázolja fel a lehetőségeket Doki.(mert Palmer vezet,Doki meg nem az az ölbe veszem a lányokat típus)
-Vagy sétálhatnák is!-jelenti be Laura
-Tudod,milyen messze van az ügynökség?-vonom fel a szemöldököm
-Időm,mint a tenger.-mosolyog
-De az eső is mindjárt el...-de már késő volt.Az eső úgy elkezdett szakadni,mintha dézsából öntenék.-Ered-fejezem be nevetve a mondatom-Biztos nem jössz?
-Biztos.Egy kis eső még nem ártott meg senkinek-vont vállat.Ekkor elkezdett dörögni az ég,amire egy kicsit összerezzent-Mielőtt megkérdeznéd.Igen teljesen biztos vagyok a döntésemben.
-Te tudod.-csuktam be az ajtót,és néztem,ahogy Laura elindul szakadó esőben.
Úgy 20 perc múlva már az irodában is voltam,de Laurának ez egy 1 óra alatt sem sikerült.Először nevettem ezen,majd eszembe jutott a plafonra írt üzenet.Gyorsan leszaladtam a kocsimhoz,és elindultam azon az úton,amelyiken Laura elindult.Végig mentem az egész úton,de sehol sem láttam.Visszamentem az irodába,hátha másik úton jött,és már vissza ért.De nem volt ott,ellentétben a csapat többi tagjával.Amint beértem,mindenki észre vette ijedt,aggódó tekintetem.
-Minden rendben?-néz rám Ziva
-Nem igazán.-válaszolom-Hacsak Laura nem veletek ment-nevetek fel keservesen.
-Úgy volt,hogy veletek megy.-jön oda Gibbs,és ugyan arcán nem,de hangján nagyon is hallatszik az aggodalom.
-Az úgy történt,hogy Laura gyalog akart vissza jönni,mert nem volt elég hely a kocsiban.-hadartam el-És már mindenhol kerestem,de sehol sem láttam.-mondtam,már rendes hangsebességben.
-GIIIIIIBBS!-szalad oda hozzánk Abby-Tudom ki ölte meg,azt a két szerencsétlent.Vagyis azt tudom,hogy ki nem ölte meg őket.Ja meg azt is tudom,hogy kik ők.
-Akkor először azt mond.-nyugtatja Gibbs a hiperaktív Abby-t
-Ők ketten Mary és Andress Gonzales.Egy fiatal drogdíler házaspár.Akik,csak úgy megjegyezném,hogy annak Francesco Rodrigeznek dolgoztak.
-És ki nem ölhette meg őket?-néz értetlenül Tony
-A megbízó.Azaz Francesco.
-Miért is?-kérdezgeti még mindig.
-Azért drága Tony,mert ilyenkor ő nem felakasztatja az embereket,hanem fejbe löveti.-magyarázta Abby Tony-nak,aki úgy tett,mintha értené,amit mondanak neki.-És most mindenki jöjjön utánam-intett a lift felé.Mi meg,mint a jó gyerekek követtük.Lent Abby valamit éppen magyarázott,már vagy 5 perce,de nem igazán figyeltem,végig azon töprengtem,hogy Laura merre lehet.Mindenki azt mondta,hogy biztosan hazament átöltözni,mert valószínű,hogy bőrig ázott.De nagyon aggódom érte,remélem nem esett neki semmi baja.
-Ross!-csettintget a szemem előtt Abby.
-Igen?
-Figyelsz te rám egyáltalán?-ráncolta össze a szemöldökét-Én itt éppen...-ekkor telefon csörgést hallottunk.
-Nem az enyém.-állítja rögtön Tony
-De nem is az enyém csörög-vágja rá Ziva
-Az én telefonom fent van az asztalomon-állítja McGee
-Az enyém rezgőn van-nyúl Gibbs a zsebébe
-Az én kis drágám a pulton van-mutat Abby a pulton lévő mobilra.
-Rám se nézzetek,nem az enyém-emeltem fel a kezem védekezésképp.
-Akkor kié?-néz körbe McGee,majd a bizonyítékokkal teli asztalra mutat.
-Az ki telefonja?-kérdez rá Ziva
-Andress Gonzales-é.De valakinek fel kéne vennie.-jelenti ki,majd csak azt veszem észre,hogy mindenki tekintete rám szegeződik.
-Jól van na.-veszem a kezembe a telefont,és felveszem.-Igen?
-Mr.Gonzales nálunk van a felesége.
-A feleségem?-játszom a szerepem-Letudná írni,hogy hogy néz ki?
-Barna haj,alul kicsit szőkített.Barna szem.150 magas lehet,vagy párcentivel magasabb.Kicsit mogorva. Fekete-piros szerelésben van. Ja és jelenleg csurom víz.-ekkor már tudtam,hogy biztosan Lauráról beszél.De nem zökkenhettem ki a szerepemből.-Nem hiszem el.Küldjön róla egy képet!
-Rendben.Pár perc és érkezik.-jelentette ki.
-Várjon merre van?-próbálkoztam be.
-Arra ne is számítson,hogy elmondom.-nevet a telefonba,majd letette.
-Mi van?Ki volt az?-ugrált körülöttem Abby
-Nem tudom.És várj egy percet!-intettem nyugalomra a hiperaktív microbiológust.Ebben a pillanatban meg is érkezett a kép.És tényleg Laura volt rajta.Ez nem lehet.Csak ne essen semmi baja...