-1.fejezet-

-Laura-

Reggel a telefonom csörgésére keltem.Felvettem az éjjeli szekrényemről,és a sötétített szobában Tony képe világított az arcomba.Rápillantottam az órára,majd felvettem a telefont.
-Mit akarsz Tony?-szóltam bele kómásan.
-Valaki nagyon kómás itt-nevetett a telefonba-na meg ahogy a hangján hallom,most már morcos is-röhögött tovább.
-Tudod te,hogy hány óra van?-kérdeztem kissé durcásan
-Reggel 6.Miért?
-Ó.Te zseni...Tudod mit nem érdekes,inkább azt mond,hogy miért zaklatsz éjnek évadján?
-Gibbs üzeni,hogy talált neked egy jó állást,csak el kéne menned az interjúra.Ma,úgy egy óra múlva
-Rendben kösz,hogy szóltál.-mondtam,majd letettem a telefont.
Elmentem elkészülni,mert most már tényleg ideje munkát találnom.Mondjuk nem kéne ennyire vadásznom azokat a rohadt melókat,ha apu hagyná,hogy belépjek a csapatba.De mindegy is.Kész lettem mindennel és még volt fél órám.Ezért kimentem behozni a postát.Ledobtam a konyha asztalra,mire nagy sikeresen a nagy kupacból leesett egy levél.Felvettem és megnéztem,hogy mi az(mert tudni illik nem szoktam túl gyakran levelet olvasni,mármint korán reggel,egyszerűen nincs hozzá türelmem)Mikor megláttam,hogy kiküldte,majdnem nekiálltam ugrándozni örömömben a barátom írt Jason,aki mellesleg tengerészgyalogos, aztaa milyen jó kis élet,Különleges ügynök szülők,vagyis már csak szülő,mert anyut egy éve fejbe lőtték,apu ezért is nem hagyja hogy én is az legyek.Na mindegy erre most nem akarok gondolni,túl...fájdalmas.Inkább elolvasom mit írt Jason:

Drága Laurám!

Egy hónap múlvára kimenőt kaptam.Így együtt tölthetünk egy kis időt,de sajnos csak egy hétig maradok.Remélem te jól vagy.Nagyon hiányzol.Szeretlek.

                                                                                                                                   Jason 
 
Habár még mindig nem örülök,hogy apu ismételten talált nekem egy munkát,és ismételtem nem az ügynökségen,de ettől a levéltől kicsit jobb lett a kedvem,nem sokkal de egy kicsit igen.Ránéztem az órára,aztán a címre,amit Tony átküldött,mert a telefonba elfelejtette mondani.Tipikus Tony...Na mindegy a cím Baker Street 23/A.Elindultam,és mikor beértem egy csomó embert láttam,akik az interjúra jöttek.Mindenkin látszott,hogy most fut végig az agyán az alaposan bemagolt bemutatkozó szöveg.Most esik le nem is tudom,hogy milyen munka interjújára jöttem el.Meg kéne valakitől kérdeznem.
-Elnézést!-szólítottam meg egy idősebb hölgyet
-Igen?-mosolygott rám kedvesen
-Megtudná mondani nekem,hogy milyen munka is ez pontosan?
-Persze.Bébiszittert keresnek egy 2 éves kislányhoz és egy 5 éves kisfiúhoz.
-Köszönöm.-mondtam majd szépen nyugodtan kisétáltam az épületből egyenesen apu munkahelyére.
Mikor beértem,a portás a kapuban csak rám pillantott és amint sikerült felismernie csak ennyit mondott
-Szia Laura!Gibbs ügynökhöz jöttél?
-Igen.Lenne egy kis megbeszélni valóm vele.-mosolyogtam kedvesen,de közben belülről majd szétvetett a düh.
-Menjél csak-mondta majd kinyitotta a kaput.
-Köszönöm-mondtam,majd nyugodtan elsétáltam,persze csak addig mentem ilyen nyugodtan,amíg figyelt.Aztán eszeveszett sprintelésbe kezdtem.Berohantam az épületbe,egyenesen a lifthez.Mire a lift felért az 5.-re addigra teljesen emberi mosollyal az arcomon tudtam kisétálni.Oda mentem egyenes az irodához,ami jelen pillanatban,nem egy egyszerű négy fal közé zárt íróasztal.Na de lényeg,hogy odamentem,de csak McGee volt ott.

-Szia McGee!-köszöntem neki
-Szia Laura,ha Gibbs-et keresed,akkor tudnod kell,hogy D...-ebben a pillanatban felnézett a számítógépéből,és valószínűleg meglátta türelmetlen,de inkább dühös arcomat- nem tudom,hogy hol van-fejezte be gyorsan a mondandóját.
-Hát jó.Azért köszi,jó tudni,hogy te rád mindig számíthatok-mosolyogtam-Jah,tényleg Doki hol van?
-Lent a boncteremben Gibbs-sel-mondta,mire én nyomtam egy puszit az arcára és elrohantam,de még gyorsan vissza kiabáltam,
-Amúgy köszi McGee-nevettem,majd elrohantam.
Mikor leértem a boncterembe láttam,hogy apu tényleg ott van Dokival
-Szia Doki!-léptem be a boncasztalok közé
-Szia Laura!-köszönt vissza kedvesen
-Apu beszélhetnénk?-kérdeztem komolyan
-Persze kicsim egy pillanat,csak...-de nem tudta befejezni a mondatát,mert az igazgató lépett be
-Jó reggelt mindenkinek!-köszönt
-Szia Laura-köszönt nekem külön,mert amúgy van egy kis tekintélyem és hírem az NCIS körében,még a vezetőségen is.
Pont szólni akartam apunak,hogy akkor szánjon rám egy percet,de megcsörrent a telefonja és kiment beszélni.
-Tudjuk már,hogy halt meg?-kérdezte az igazgató megtörve a kínos csendet.-Ne feledje ha nem jövünk rá egyhamar,akkor az FBI átveszi tőlünk az ügyet.-mondta komolyan
-Sajnos még nem tudjuk hogy halt meg szegény pára-mondta Doki,és a holttestre nézett.26 év körüli,barna hajú magas férfi.Már kezdett egészen érdekelni az ügy.
-Doki?
-Igen?
-Kérhetek egy gumikesztyűt és egy szikét?-kérdeztem,úgy mintha ez tök átlagos kérés lenne.
-Persze.-mondta,majd odaadta a kért eszközöket.
Oda léptem a testhez,majd óvatosan a nyakán lévő tetoválás mentén elkezdtem felvágni a szikével (mert nekem egy kicsit gyanús volt,hogy feketés pirosas tetoválás van valakinek az ütőere környékén)
És a gyanúm beigazolódott.Az ütőér eléggé sérült volt.
-Öm...Doki?
-Mondjad.-mondta miközben minden mozdulatomat figyelemmel kísérte minden mozdulatom.
-Megnézted a nyaki ütőér környékén is?
-Nem.Az esély rá,hogy találjak ott valamit 1 a millióhoz.
-Nos...Én találtam valamit.Tű nyomok,ha jól látom.
-Ez elképesztő.Hogy nem vetem észre,pedig minden apró részleten megszokott akadni a szemem
-De egy tetoválás ami olyan színű,hogy se a vér,se a tűnyom nem látszik rajta,akkor szinte mindenkinek átsiklik fölötte a szeme.
-Laura kérdezhetek valamit?-nézett rám komolyan az igazgató
-Persze.
-Ha azt mondanám,hogy szívesen látunk az újonc programunkban akkor mit válaszolnál?
-Egy határozott igent-mondtam boldogan
-Akkor jó,mert szeretnélek megkérni,hogy te és egy másik újonc lépjetek be Gibbs ügynök csapatába.
-Rendben,de várjunk csak...Másik újonc?
-Igen.Akit te fogsz kiképezni,mert különben repülsz a csapatomból-jött be apu
-Mennyit hallottál?-kérdeztem ijedten
-Eleget ahhoz,hogy rájöjjek arra,hogy nem tudom elkerülni azt,hogy munkába állj.Laura különleges ügynök tanonc-mondta már mosolyogva majd megölelt
-Akkor ideje meg ismerkedni a társaddal.Akit ugyan te tanítasz be,de egyenjogú társként kell majd kezelnek-mondta határozottan az igazgató
Felmentünk az igazgató irodájához,ahol egy magas,izmos,szőke hajú srác állt.
-Laura ő itt a társad Ross-mondta,nekem meg majdnem leesett az állam
-Ross ő itt Laura-mutatott rám,én ránéztem a srácra,akinek úgy színt tátva maradt a szája.
-Ugye csak szórakoztok velem?-mondtuk egyszerre,amitől őszintén egy kicsit megijedtem,de meg is lepődtem.Vajon ő miért mondhatta,nem mintha annyira izgatna mit gondol,de akkor is.Én ezt nem értem...

.