-3.fejezet-

"-Laura én annyira sajnálom-mondta Ross,mire én már biztosra vettem,hogy aki ott fekszik holtan az..."

Az Jason.De nem akartam elhinni.
-Az nem lehet!Egyszerűen nem!Lehetetlen!- borultam Ross karjaiba zokogva
-Sajnálom Laura,de Jason az-erősíti meg gyanúmat Ross,és erősen magához ölel.Nem tudom mi ütött belém,de nagyon jó érzés volt,mikor Ross magához szorított.De ez bizonyára csak a tudat miatt,hogy Jason nincs többé velem.
-Oda jönnél velem?-kérdeztem
-Persze.
-De az előbbi,meg sem történt-nézek rá és reménykedek,hogy ő is ezt akarja
-A számból vetted ki a szót-vágja rá egyből.Majd oda mentünk.De amit láttam,az meghaladja a tűrő képességem.

De sírni nem mertem,még egyszer nem.Be kell bizonyítanom apának,hogy alkalmas vagyok a feladatra,megtudom csinálni.És ha ehhez az kell,hogy egy érzéketlen senki legyek,aki képtelen sírni,akkor az leszek.Letöröltem az előző sírásomból maradt könnycseppeket az arcomról.Majd közelebb mentem a holttesthez.Felvettem a gumikesztyűm és elkezdtem alaposan átvizsgálni a test környezetét.Néha-néha ránéztem a...nos rá.És többször el is gondolkodtam.Eszembe jutottak az emlékek.Már majdnem legördült egy könnycsepp az arcomon,de ekkor Dokit hallottam meg a hátam mögött beszélni apával.
-Már két hete itt fekszik.
-Két hete?De akkor miért nem tűnt fel senkinek,hogy eltűnt.Úgy értem még Laura sem hiányolta...
-Mert kaptam tőle egy levelet,amiben azt írta,hogy egy hónap múlvára kapott eltávot.És a levél pontosan két hete keltezett.-kapcsolódtam a beszélgetésbe,halál komoly fejjel
-De akkor mit keres itt?-néz rám tágra nyílt szemekkel apa,mert ahhoz van hozzá szokva,hogy Jason mindig mellettem volt,és mindent elmondott nekem.De ezek szerint nem így volt.
-Biztosan hazudott a hol létéről-jelentettem ki úgy,mintha ez totál természetes dolog lenne,de belül iszonyatosan fájt ezt feltételezni róla.
-Laura.Minden rendben?-szegezte nekem a kérdést apa
-Persze főnök.Miért ne lenne?-kérdeztem vissza,de a választ nem vártam meg,hanem inkább vissza mentem nyomokat keresni.Óvatosan megfordítottam James fejét(mert már le lett fényképezve úgy,ahogy megtalálták)és egy rúzs foltot fedeztem fel a nyakán.A szívem persze majd meg szakadt,de azért fogtam a nyakamban lógó fényképezőgépet és lefotóztam a rúzs foltot.Majd egy kis tartóban lévő fül piszkáló szerű valamivel leszedtem egy keveset a rúzsból,és eltettem egy kis nyomtartó zacskóba.Majd oda kiabáltam Dokinak és Palmer-nek
-Jöhettek-kiabáltam,mire Palmer bezsákolta a testet és berakta a kocsiba.
-Minden oké?-jön oda mellém Ziva
-Úgy nézek ki?-kérdeztem vissza
-Bocs ez hülye kérdés volt-nevetett fel keservesen.-Ugye nem akarsz részt venni a nyomozásban?-húzza föl a szemöldökét
-De igen.És higgy nekem jól fogok jönni.Hisz nagyon sok mindent tudok az áldozatról.Na meg persze nem akarom elszúrni az esélyem.
-Te tudod...de én a helyedben ne...
-Tudott mit Ziva!Szeretlek,mert te állsz hozzám a legközelebb a csapatból,de még neked sem tűröm el,hogy megmondd mit tegyek.Szóval nem vagy a helyemben,de ne is akarj abban lenni!-vágtam hozzá a szavakat Ziva fejéhez,majd elrohantam.De persze csak a kocsiig jutottam,mert ma még azért szeretnék vissza érni.Elindultunk,de az út a gondolkodás közben nem tűnt olyan hosszúnak,mint idefelé jövet.Amint visszaértünk Abby a nyakamba ugrott.
-Jaj Laura én annyira sajnálom,én...
-Abby légyszíves vizsgáld meg ezt a rúzst-adtam a kezébe a zacskót.
-Rendben.-mondta majd elkezdett a lift felé sétálni,de még egy kérdésre vissza fordult.-Laura minden rendben van?
-Miért kérdezi tőlem ezt mindenki?!Persze,hogy nincs rendben,de még is mit vártok tőlem?!Boruljak a földre és hisztizzek,mint egy kislány akitől elvették a cukorkáját,vagy a kedvenc babáját?!-keltem ki magamból. Abby csak elment én meg,mintha mi se történt volna elkezdtem átnézni a seregnél lévő személyes adatait,mert ezzel lettem megbízva.Nem tudtam igazán arra koncentrálni,amit csináltam,de valamin megakadt a szemem miközben néztem.
Teljes név: Jason Mark Jons (úgy tudtam,hogy a középső neve Mitchel. Legalábbis nekem ezt mondta)
Születési év: 1991. május 30. (na ez meg a másik,mert szerintem nem mindegy,hogy az ember 1992. október 22.-én születik,vagy 1991.május 30.-án)
De ami a legjobban megcsapott az az,amit a +megjegyzésben láttam.
Jason Mark Jons-nak felesége és 3 gyereke van.
Nem állt szándékomban még lejjebb tekerni,de már kezdtem nagyon kíváncsi lenni.
2014. január 13.-án elküldték a tengerészettől fegyver visszaélés gyanújával.
Ezek után csak úgy kavarogtak a gondolatok a fejemben.Miért hazudott nekem Jason...szinte mindenről?És miért nem szólt arról,hogy felesége és 3 gyereke van?És mi az,hogy már januárban kirúgták?Most március van.A levél amit kaptam tőle 2 hete keltezett.Ez sehogy sem jön össze.
-Talált valaki valamit?-jött oda hozzánk apa,majd be kapcsolta a vetítőt.Mire mindenki a tábla felé nézett.
-Igen!-kiált fel Tony
-El is mondod még ma Dinozzo!-förmed rá apu
-Persze főnök.Nos az áldozat bankszámláját néztem át,amiről pontosan 3 hete eltűnt az összes pénz.Egy Colorado állambeli kisvárosban vették le a teljes összeget egyben.
-Remek,legalább már van valamink.Laura te találtál valamit?
-Igen.Január 13-án kirúgták a tengerészettől fegyver visszaélési gyanúval.
-Fegyver visszaélés?-néz tágra nyílt szemekkel Ziva
-Van még más is.Értesíteni kéne a családot.
-Milyen családot?A szülei halottak,te meg már tudsz róla-néz rám kérdőm McGee.
-A feleségét és a gyerekeit kell értesíteni,hátha tudnak valamit az áldozatról.
-Feleség és...azt mondtad gyerekek?-kérdi apa
-Igen és 3 gyerek.
-Akkor te és Ross behozzátok őket.-adja ki a parancsot
Megkapjuk a címet és elindulunk.A kocsiban nagy a csend...túl nagy.Egyszer csak Ross megszólal.
-Minden oké?
-Ne kezd már te is-forgattam a szemeim
-Akkor kérdezek mást-nevetett
-De jó nekem-nevettem fel én is
-Ugye nem tudtad,hogy felesége és gyerekei vannak?-fordította komolyra a szót,miközben a tekintetemet fürkészte(mert én vezettem)
-Nem.És őszintén nagyon fáj.De mondjuk az is igaz,hogy buktam már ennél nagyobbat is-már majdnem elsírtam magam,de éreztem,hogy Ross engem néz,és így nem mertem.Nem is tudom,hogy mi ennek az oka,de ha más nem lát sírni akkor ő se lásson.Lehet,hogy aggódik miattam,de azért annyira nem vagyunk jóban,hogy kiöntsem neki a szívem.
-Azt elhiszem.-mondta nevetve.Olyan gúnyos nevetés volt,amitől a "betelt a pohár" kifejezésből "kiömlött a wisky" lett.Hogy miért wisky? Ha az ember csalódott az italba menekül.Én is voltam már ilyen helyzetben.
-Parancsolsz?-néztem rá dühösen-Tudod mit?Nekem sokkal jobban tetszett "a csöndben ülünk egymás mellett a kocsiban amíg oda nem érünk" verzió.
-Hát nekem is.-vágta a fejemhez flegmán
-Te kezdtél el kérdezgetni!-förmedtem rá
-Csak mert ücsörögtünk egymás mellett,mint két idióta.Mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz.-kiabált vissza
-Mért van?-néztem rá,de a tekintetem félig még az úton volt
-Elvileg társak vagyunk nem?-nézett rám vissza
-Elvileg...-válaszoltam,de szerintem erre a kérdésre azt várta volna válaszként,hogy "igen" vagy,hogy "gyakorlatilag is".Valamit még motyogott mellettem,de nem igazán értettem,meg nem is nagyon érdekelt.A figyelmemet újra teljes egészében az úton tartottam,felpillantottam,hogy hányas háznál járunk,"132"
-132-mondtam ki hangosan is.
-Mi 132?-nézett rám Ross kissé pöszén
-A házszám.
-Az lehetetlen.Én végig néztem a számokat,és szóltam volna,ha odaérünk a 118 hoz.-magyarázkodott Ross,aztán a fejéhez csapott.Szerintem rájött,hogy végig engem nézett a míg veszekedtünk.
-Na rá jöttél te zseni?-vigyorgok erőltetetten-És még azt állítottuk,hogy elméletileg társak vagyunk-nevettem fel keservesen.Erre persze nem válaszolt semmit.Visszatolattam,és a 118-nál megálltam.Kiszálltunk a kocsiból,és az ajtóhoz sétáltunk.Be kopogtunk,de senki sem nyitott ajtót.Az ablakhoz sétáltam és benéztem.Egy nőt láttam a földön feküdni.
-Egy nő fekszik bent a földön-mentem oda Ross-hoz.
-Akkor...Bemegyünk?-néz rám,mire én csak bólintok.Elővettük a fegyvereinket,és készenlétbe álltunk
-Háromig számolok,és te betöröd az ajtót-vázolom fel neki a tervet,ő pedig bólint,hogy mindent ért.-1...2...3-erre Ross betört és egyszerre kiabáltuk a házon belül a pisztollyal a kezünkben,hogy
-NCIS kezeket fel-de senki nem volt a házban,csak egy halott nő.Ugyanolyan sebekkel,mint Jason. Ross odasétál,majd int,hogy hívjam apát.
-Főnök!-szólok a telefonba
-Laura?Mondjad.-nyugszik meg,de nem tudom mit aggodalmaskodik állandóan.Egyszer igazán megbízhatna bennem.
-Találtunk még egy hullát-jelentem be
-Már is megyünk...-de nem figyelek,mert Ross int,hogy menjek oda
-Várj egy percet!-mondom bele a telefonba,még mielőtt letenné.Odasétálok és Ross egy másik holttestet is mutat.Egy gyerekét...Fejbe lőtték.
-Szerintem Dokiék a nagyobb kocsival jöjjenek-szólok bele a ledöbbenés után a telefonba,majd leteszem
-És most?-néz rám Ross
-Nézzünk körül,hátha van még itt valami.-utasítom,de még mielőtt elindulnánk kulcs zörgést hallunk az ajtó felől. Ross ijedten rám néz,de én gyorsan megnyugtatom-A gyilkosoknak és a betörőknek általánosságban nincs kulcsuk a lakáshoz,de nem engedhetjük meg a gyereknek,hogy bejöjjön.
-Honnan tudod,hogy gyerek?
-Az apa bent fekszik a boncasztalon,a hölgy aki itt fekszik valószínűleg az anya,a kanapé mögött pedig a háromból egy testvér lehet.
-Igazad lehet-bólogat,majd gyorsan oda megyünk az ajtóhoz,és kinyitjuk azt.Kilépünk és becsukjuk magunk után,hogy a kb. 6 éves kislány ne lásson be.Mi biztatóan mosolygunk,hogy nincsen semmi probléma,nem fekszik két hulla odabent. A lányka,már épp kérdezni akart,amikor Tony-ékat láttuk megállni a kocsival a ház előtt.Intek McGee-nek,hogy valamit kezdjen a kislánnyal.Ő csak odajön,és biztatóan a lányra néz
-Van kedved egyet fagyizni?-mosolyog rá a kislány vonakodik,de végül megbízik McGee-ben,és elmennek.Ezek után mindenki bemegy a házba. Ross-son látszott,hogy valami aggasztja.
-Minden oké?-lépek mögé,de ő csak a plafont bámulja-jó akkor ne mond el-vágtam a fejéhez,majd elakartam menni,de vissza rántott és a plafon felé mutatott.Én felnéztem,de abban a pillanatban azt kívántam bár nem tettem volna.Ez volt a plafonra írva:

Jason ez lesz minden hozzád közel álló emberrel.

-Gibbs!-szólt Ross apának,én meg rá néztem,és szinte szikrákat szórtam a szememmel
-Igen?-Ross nem szólt semmit,csak a plafonra mutatott-Laura nem folytatod a nyomozást.
-De...
-Nem nyitok vitát!És házi őrizetet is kapsz.Méghozzá... Ross fog vigyázni rád.-nézett rám,majd fenyegetően Ross-ra mutatott-Le ne vedd a szemed a lányomról.-majd elment.Nem is hagyta,hogy visszakozzak.
-Jó fej apád van.
-Ez most hogy jutott eszedbe?-nézek rá értetlenül
-Még egy lány apja se mondta,hogy ne vegyem le a szemem a lányáról.-nevetett-Amúgy házi őrizet?
-Vagy is beköltözöl hozzám-mondtam szomorúan
-Ezt rendbe kell hoznunk.-jelenti ki gyorsan,mintha csak fenyegetnék.
-De még is hogy?